ILLYÉS GYULA: ISTENNŐK KÖLTÖZÉSE

Full text search

ILLYÉS GYULA: ISTENNŐK KÖLTÖZÉSE
Egyenletesen, mint a tengeren a hullám
száguld a hófúvás és fejhangon dalol.
Bárkaként föl-leszáll, úszik a göndör pusztán
a három-ablakos faházikó, ahol:
Iván Ivánovics, Pjotr Petrovics a kéklő
másoló-tintától szutykosan könyökig
irják eszméiket a Kezdetről a Végről;
ujjukat szakálluk selymébe törölik.
Észak s Kelet felé fölöttük most vonúlnak
megcsalt szerelmesek bús hevével teli
kivert istennői a hitszegő Nyugatnak,
dús idommal, ahogy a szobrász képzeli…
Ott száll haragosan a lángoló Szabadság,
arcát tüzesebbre csipte még itt a szél!
Báli ruhába van, – már jó száz éve szabták –
de tarlót járt a láb, amely térdig kiér.
Ott jő a Haladás, ki könyökkel üllőre
szeret dőlni iparmuzeumok előtt
s mellette mécsessel a Tudás Terjesztője
s a Jog, aki majdnem ön-pallosába dőlt:
Szállnak égő arccal, de vissza mégse nézve,
egyik a kis faház csúcsára települ
a másik, mert vacog, a füstölő kéményre;
lába között lenéz s könnyezve orrt törűl.
A többi száll tovább… repül, repül keletre
próbálgatva arcán a hajdani varázst.
Voltaire volt kedvese már boldogan ölelne
egy rongyos kinait, egy vad burját-vadászt.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi