I. Szemlér Ferenc: Szökevény
I. Szemlér Ferenc: Szökevény
Jó itt e ritka kis sziget
a sok-sok zaj között,
mik bőgve össze-összecsapnak
mint véres ütközők
a sok-sok zaj között,
mik bőgve össze-összecsapnak
mint véres ütközők
egy szegény tévedt vasuti
munkás holttetemén.
Szabad vagyok egy pillanatra.
Minek is vigyem én
munkás holttetemén.
Szabad vagyok egy pillanatra.
Minek is vigyem én
a világ minden gondjait?!
Hadd élvezzem, hogy itt
elbújhatok, hogy most e parkban
engem ki sem gyanít.
Hadd élvezzem, hogy itt
elbújhatok, hogy most e parkban
engem ki sem gyanít.
Megszöktem zord munkám elől.
E csöppnyi lázadás
oly szép, mint óriási tett,
mint valami csodás
E csöppnyi lázadás
oly szép, mint óriási tett,
mint valami csodás
hatalmas bősz forradalom
zászlókkal, kürtösen,
miért ily mélyen lelkesülni
nem tudnék már sosem.
zászlókkal, kürtösen,
miért ily mélyen lelkesülni
nem tudnék már sosem.
Most érzem csak: e kis szökés
milyen sokat jelent,
a titkon bátor szökevény
érezhet csak ilyent,
milyen sokat jelent,
a titkon bátor szökevény
érezhet csak ilyent,
kinek már mindegy: merre dúl
a véres harc, aki
a béke fehér zászlaját
magának lengeti.
a véres harc, aki
a béke fehér zászlaját
magának lengeti.
És most felállok. Vissza kell
térnem. A munka tág
és mégis szörnyű börtöne
vár. Vár a vad világ.
térnem. A munka tág
és mégis szörnyű börtöne
vár. Vár a vad világ.
De ezt a percet úgy viszem
magammal, mint a rab
viszi keblén a reszelőt
és tudja, hogy szabad.
magammal, mint a rab
viszi keblén a reszelőt
és tudja, hogy szabad.
