DEVECSERI GÁBOR: BARÁTOMHOZ
DEVECSERI GÁBOR: BARÁTOMHOZ
A villogószemü boszorkány
az utak végét összevarrja.
Hát mondtam én, hogy arra tartok?
Akár vissza sem fordulok.
az utak végét összevarrja.
Hát mondtam én, hogy arra tartok?
Akár vissza sem fordulok.
Csak leülök az út szélére,
térdemre fektetem a könyvem,
a virágos, vagy puszta tájat
nézegetem és olvasok.
térdemre fektetem a könyvem,
a virágos, vagy puszta tájat
nézegetem és olvasok.
Elszáll a perc, mint gonddalőrzött
dalosmadár? Csak szállj nyugodtan.
Ének volt itt, de nem hiányzik,
üres kalitka, rácsodon
dalosmadár? Csak szállj nyugodtan.
Ének volt itt, de nem hiányzik,
üres kalitka, rácsodon
végighuzott kés csikorgása
fülemet éppenugy betölti,
mert kellemetlen s kellemes közt
a különbséget nem tudom.
fülemet éppenugy betölti,
mert kellemetlen s kellemes közt
a különbséget nem tudom.
Előre, mért, ki kényszerit rá?
Hátra? Csak nézd a teknösbékát:
a boldogságot nem kutatja,
lelkén féreg lukat nem ás.
Hátra? Csak nézd a teknösbékát:
a boldogságot nem kutatja,
lelkén féreg lukat nem ás.
Fekszik a homokban, fölötte
vonulnak a felhők, mögötte
hullámzik a viz és ebédje
vándorol benne semmi más.
vonulnak a felhők, mögötte
hullámzik a viz és ebédje
vándorol benne semmi más.
