RÓNAY GYÖRGY: KORATAVASZ
RÓNAY GYÖRGY: KORATAVASZ
Hol a szelíd hold lányhaja álmodó
tölgyfákon ömlik el s a kölyök szelek
friss játékára selyme zizzen,
hol szomorúfüzek ágain dús
tölgyfákon ömlik el s a kölyök szelek
friss játékára selyme zizzen,
hol szomorúfüzek ágain dús
rügyek fakadnak, lázadozó, nyulánk
füvek kardéle villog a csillagok
fényében, és kitárja rémült
kis szemeit, lapúl a bogárka,
füvek kardéle villog a csillagok
fényében, és kitárja rémült
kis szemeit, lapúl a bogárka,
hol hóvirágok bársonyos ajkain
harmat rezeg, hol lágy szerelem s nyugodt
álom méhében érve szunnyad
még a jövő, de kitör maholnap:
harmat rezeg, hol lágy szerelem s nyugodt
álom méhében érve szunnyad
még a jövő, de kitör maholnap:
ott járt a költő, Berzsenyi Dániel
versével ajkán. Lelke az ős erők
titkába szédül, térdre roskad,
s áldoz, Örök Hatalom, tenéked.
versével ajkán. Lelke az ős erők
titkába szédül, térdre roskad,
s áldoz, Örök Hatalom, tenéked.
