HAJDU HENRIK: TAVASZ

Full text search

HAJDU HENRIK: TAVASZ
Csak átöleltem volna lelkedet,
ahogy a Nap arany káprázatából
látóköröm fölé emelkedett!
Tavaszi fények közt törtél felém:
mosolyodtól egyszerre kivirultam,
mint egy vén kóró április delén.
A fagy már-már gyökereimhez ért,
de tűzvarázsod dermedt rostjaimban
fölbugyborgatta a mihaszna vért.
Köröttem hó fodrozta a rögöt,
csupán én ágaskodtam a magasba,
hogy jobban lássalak a dics mögött.
Aztán gonosz felhők sodortak el.
Leveleim fázósan kókadoznak –
lefoszlik róluk minden égi jel.
Hova tűntél? Elém villansz-e még?
A menny bezárul, hüvös szél süvöltöz
s a vizeken sötéten áll a jég.
Úgy érzem, az egész világ kihalt.
Ha hasztalan kapaszkodnám utánad,
dübörgesd rám a legdúlóbb vihart!
Tépázz föl a hideg párák alul,
hadd kergetem finom sugárcsóvádat,
amíg a vész pozdorjává gyalul!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi