RÉDEY TIVADAR: VALLATÓ

Full text search

RÉDEY TIVADAR: VALLATÓ
Magam most egy bölcs karosszék
békéjében vallatom,
süssön bár nap, vagy havazzék:
nincs tükrözni ablakom;
mindent b e f e l é irányzok,
tükröt és tekintetet,
gyóntatom agyondohányzott,
rakoncátlan szivemet.
Még dobolja messze évek
tűnő ütemét, pedig
nyelte bűnnek és erénynek
számlálatlan mérgeit,
még dobolja dadogóan,
úntalan, de hasztalan,
ablak sem kell s érzem: hó van,
tél, magány és este van.
Ablak s lélek oly homályos:
tél, magány és este lett,
nem gyönyör, s ha az: halálos
szőnöm késő versemet:
fájdalomból ragyogó szál,
féregkínból szőtt selyem,
vén szivemben így gubóz már
ifjuság és szerelem.
Hallgattál gyermekkorodban
zümmögő selyemgubót?
Benne vég és kezdet dobban
búcsuzót és indulót;
úgy vergődi fel dalát a
lelkem pusztulása már,
mint csillámló fonalát a
pusztuló selyembogár.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi