GYÖRGY OSZKÁR: TE VAGY
GYÖRGY OSZKÁR: TE VAGY
Nem kellene melléd adni az asszonyt,
még életet, a nehezebbiket,
vágyat, unalmat és félelmeket
folyosók sötét szövedékén,
s akárhová futsz látni a végén
a lángoló halált freskóival.
még életet, a nehezebbiket,
vágyat, unalmat és félelmeket
folyosók sötét szövedékén,
s akárhová futsz látni a végén
a lángoló halált freskóival.
Az őszülő hajszálakat, ránculó bőrt,
minden nap újult arcait,
a test és lélek harcait
kúszva, röpülve, völgyön és hegyen,
s hogy magának könnyebb legyen:
egész rádhulló életét.
minden nap újult arcait,
a test és lélek harcait
kúszva, röpülve, völgyön és hegyen,
s hogy magának könnyebb legyen:
egész rádhulló életét.
Vidd az időt – az idő te vagy,
kiszáradt lelkét – a szárasztó te vagy,
unalmait – az unalom te vagy,
börtöneit – a falai te vagy,
– a magadét nem nevezheted nevén,
sikolthatod: nem én, nem én!
– halála is te vagy.
kiszáradt lelkét – a szárasztó te vagy,
unalmait – az unalom te vagy,
börtöneit – a falai te vagy,
– a magadét nem nevezheted nevén,
sikolthatod: nem én, nem én!
– halála is te vagy.
