JÉKELY ZOLTÁN: ÉJJEL A HÓMEZŐKÖN
hogy csak a kérges hó zenél.
Az is lehet, hogy dermedt fülemet
hangdélibábbal áltatja a szél.
a hold milyen vigan magasra mászott!
sugarától mint rózsaszin koráll,
nődögélnek a zúzmara-virágok.
a szúnyog itt táncát hajnalig járta
s kis szerzeményét húzta derekán
szüntelen a nagy egyiptomi sáska.
jánosbogárka stoplámpája égett;
holdkóros lányt csalt ki a kicsi fény
s a vinnyogó, lidérci sáska-ének.
A hó nem áll meg lábnyomán, elolvad;
éjjel idegbajos, sovány nyulak
füttöznek rajta, nappal árva varjak.