BERDA JÓZSEF: GUNYOLÓDÁS
BERDA JÓZSEF: GUNYOLÓDÁS
Óva intsz a könnyelmű élettől, nem tudom, miért.
Hiába, mindhiába a fáradozás; légy testi-lelki
jóbarátom, igaz jóakaróm bár. Gyarló vagyok,
s szeretem magam: kedvvel és kéjjel rombolom testem,
ezt a hitvány rabszolgát, ki elérhetetlen örömök után epeked
hiú sovárgásai szédületében. – Legalább a kín halmazata
legyen enyém, ha már az élet, ez az öreg ördög,
cserbenhagyott fiatalságom remekebb éveiben!
Hiába, mindhiába a fáradozás; légy testi-lelki
jóbarátom, igaz jóakaróm bár. Gyarló vagyok,
s szeretem magam: kedvvel és kéjjel rombolom testem,
ezt a hitvány rabszolgát, ki elérhetetlen örömök után epeked
hiú sovárgásai szédületében. – Legalább a kín halmazata
legyen enyém, ha már az élet, ez az öreg ördög,
cserbenhagyott fiatalságom remekebb éveiben!
Ne csudálkozz rajtam, ne sajnálj; én tudom már,
mit kell csinálni! Ha hiszed, ha nem; rombolni kell magam,
semmibe venni azt, ami egészség, s ha tükör elé állok
pokoli ábrázatommal: nyelvet ölteni magamra, hogy
lássam a valóságot, – mily undok dög vagyok,
mint mindenki, aki nem boldogul méltó érdeme szerint
ebben a ragyogó földi paradicsomban!
mit kell csinálni! Ha hiszed, ha nem; rombolni kell magam,
semmibe venni azt, ami egészség, s ha tükör elé állok
pokoli ábrázatommal: nyelvet ölteni magamra, hogy
lássam a valóságot, – mily undok dög vagyok,
mint mindenki, aki nem boldogul méltó érdeme szerint
ebben a ragyogó földi paradicsomban!
