TOLDALAGHY PÁL: KALAND A SZŐLŐHEGYEN
TOLDALAGHY PÁL: KALAND A SZŐLŐHEGYEN
Kékbe ivel a hegy. Fölötte
függeszkedik a hold. Aki
most erre jár, halk nevetést és
halk éneket vél hallani.
Dalos szüzeket lát a fák közt
szaladni homlok egyenest
s arcába csap erős szagával
a sárguló szőlőgerezd.
függeszkedik a hold. Aki
most erre jár, halk nevetést és
halk éneket vél hallani.
Dalos szüzeket lát a fák közt
szaladni homlok egyenest
s arcába csap erős szagával
a sárguló szőlőgerezd.
A nagy szakállas füben tücskök
hevernek füttyösen, hanyatt.
Kerek galyakhoz ér a tested
és surolod a galyakat,
dudolva lassan, vontatottan.
S a szőlőhegy veled dalol.
Vad szájad édes még a musttól.
Arcod napbarna s csupa por.
hevernek füttyösen, hanyatt.
Kerek galyakhoz ér a tested
és surolod a galyakat,
dudolva lassan, vontatottan.
S a szőlőhegy veled dalol.
Vad szájad édes még a musttól.
Arcod napbarna s csupa por.
Pezseg a kék. Megnő az árnyad.
Megnyulik és hanyatt esik.
S igy arcra hullva alszik ott majd
fedetlen fővel reggelig.
A vén paraszt s vén talyigája,
mely kell, hogy száz éves legyen,
lassan kapaszkodik föl s lustán
átfordul a szőlőhegyen.
Megnyulik és hanyatt esik.
S igy arcra hullva alszik ott majd
fedetlen fővel reggelig.
A vén paraszt s vén talyigája,
mely kell, hogy száz éves legyen,
lassan kapaszkodik föl s lustán
átfordul a szőlőhegyen.
Megállsz. Mégegyszer visszanézel
jószándéku barát, aki
vig őszbe értél s itt, a fák közt
halk éneket vélsz hallani.
Előtted szárnyas, nyári malmok.
Hasas és szárnyas istenek.
Tünődve állsz s már szinte várod,
hogy elfutóban intsenek.
jószándéku barát, aki
vig őszbe értél s itt, a fák közt
halk éneket vélsz hallani.
Előtted szárnyas, nyári malmok.
Hasas és szárnyas istenek.
Tünődve állsz s már szinte várod,
hogy elfutóban intsenek.
VÉGSZÓ
Lehullt a füzér és elszállt a mámor
s ma tudni akarom,
ki lépett lábaimmal? ki
járt a hegyoldalon?
Ki nézett két szememmel? ki
lesett szüzekre ott?
Hallgass! – S fáradt bogárszemem
lehunyom s hallgatok.
s ma tudni akarom,
ki lépett lábaimmal? ki
járt a hegyoldalon?
Ki nézett két szememmel? ki
lesett szüzekre ott?
Hallgass! – S fáradt bogárszemem
lehunyom s hallgatok.
