ÁRKÁDIA
ÁRKÁDIA
Ha valaki eddig nem tudta volna, hogy micsoda erők okozták az 1906-iki sanfranciscoi földrengést, az megtanulhatja egy filmkritikából:
«… mert azt is tudnunk kell, hogy 1906-ban játszódik (a film), a világ legbűnösebb városában, a modern Sodomában, amelyet egy áprilisi éjszakán elpusztít Isten haragja, a földrengés.»
(Pesti Hírlap, San Francisco című filmről írt kritika).
*
Fogas kérdés:
«Szabó Pál nemrég még a földet túrta, s mint valamikor az ekéje nyomán a föld, úgy fordulnak ki a szavak a lelke kapuján, s összefogódznak mondatokká, sorokká, oldalakká, hogy könyvvé dagadva égetően aktuális problémává váljon.»
Fölmerül a kérdés, ugyan több értelme lenne-e az egész mondatnak, ha az állítmány nyelvtanilag helyesen ez lenne: váljanak. (A szavak… váljanak.)
Valószínűleg az írónak van igaza, mert vannak esetek, amikor már úgyis mindegy.
(Őserő, Szabó Pál Csodavárás-áról írott kritika.)
*
Nemek harca a kritikus megtermékenyítésében. «Az igaz kritikus, nő módjára, minden hatásra hozzáférhető és a természetből meg a művész öntudatlanjából teremtett műalkotások termékenyítik meg őt, úgy, hogy aztán férfi módjára ezüstös szavakba kovácsolva újrakölti az alkotóművész kellemes gyötrelmeit.»
(Művészet, Kende Béla cikkéből: A kritika bilincsek között.)
*
A magasabb erkölcs nevében. «Egy asszonyról van szó, aki végre elmegy az udvarlója lakására. Az rendben van, hogy elmegy, de miért teszi meg jókedvűen, immárom minden viradástól * mentesen ezt az utat, amikor más az alaptermészete?»
«Viradás» sajtóhiba lehet.
(Művészet, A virágzó asszonyról írt kritika.)
