ÁRKÁDIA
ÁRKÁDIA
A papköltő bakot lőtt. Verses formában ír erről őszinte beszámolót. A beszámoló címe: A síp.
«Itt vagyok újra őz-lesen.» – így kezdődött a tragikómikus eset.
«Ülvén vadászi székemen
kicsit pirít a szégyenem,
midőn most arra gondolok,
hogy a szerelem szent dolog
s evvel csalom meg a balog
bakot, míg sípon sípolok.»
kicsit pirít a szégyenem,
midőn most arra gondolok,
hogy a szerelem szent dolog
s evvel csalom meg a balog
bakot, míg sípon sípolok.»
Egy kis szeles bak hirtelen rejtekből ugrik elő, de hiába, nem kell a költőnek, nem az ő ízlése.,
«.................... Elkergetem.
Szép aggancs, vén bak kell nekem.»
Szép aggancs, vén bak kell nekem.»
A költő óhaja teljesül. Megadatik neki a vén bak. Ami azután történik, azt – csak hadd mondja el maga a beszámoló:
«Az esti csend mélyén ülök:
A síppal nyolcat fütyülök,
a síp szerelmi szót közöl
s avar közől, bokrok közől
a vén bak indul, okosan
szaglász, megáll, megint oson,
megáll, neszel, csak türelem,
húzza a sípszó, szerelem,
arany lasszó, titkos fonál,
lám, már a tisztás-parton áll.
A Hold megcsillan a csövön,
a bak most rám néz. Meglövöm.
a síp szerelmi szót közöl
s avar közől, bokrok közől
a vén bak indul, okosan
szaglász, megáll, megint oson,
megáll, neszel, csak türelem,
húzza a sípszó, szerelem,
arany lasszó, titkos fonál,
lám, már a tisztás-parton áll.
A Hold megcsillan a csövön,
a bak most rám néz. Meglövöm.
A beszámoló innen a végéig azután már csak az állapothoz illő bús elmélkedés. Leánykarokról, szerelemről, halálról és efélékről. Tipikus esete az «eső után köpönyegnek».
Pesti Napló szept. 19-iki szám,
A síp, írta Mécs László.
Ha valaki tudni akarná, Makkai Sándor: Holttenger c. regényéről írott egyik kritikából megtudhatja, hogy a regényíró munkája a mészároséhoz hasonlít. Bizonyára erre céloz az következő mondat:
«A regény alakjai olyanok, mint húsból és vérből faragták volna.»
Függetlenség, 1936. december 6.
Tömegével került ki tolla alól ezután a pompás munkák sorozata. Szépirodalom, tanulmány, újságírás, színműírás mind-mind kénytelen volt teret engedni és az elismerés zászlaját meghajtani a tehetséges Pekár előtt.
Tolnai Világlapja 36. sz. (szept. 1.)
