BARTALIS JÁNOS: LÉLEK-VETÉSFORGÓ
BARTALIS JÁNOS: LÉLEK-VETÉSFORGÓ
Hiába volt ez is: a lélek-vetésforgó.
Csak a régi mag hajt virágot.
Amit a szép erdők, mezők vetettek:
Az örök mag vet itt is lombot.
Csak a régi mag hajt virágot.
Amit a szép erdők, mezők vetettek:
Az örök mag vet itt is lombot.
Hiába volt hát ez is, Uram.
Mindegy itt vagy amott.
Egyforma a lélek boruja-fénye.
Csak talán itt a sötétje nagyobb.
Mindegy itt vagy amott.
Egyforma a lélek boruja-fénye.
Csak talán itt a sötétje nagyobb.
Nagyobb a sötétje.
És nagyobb a kinja, vágya, szerelme.
Itt még többször imádkozom,
Még többször nézek,
És nagyobb a kinja, vágya, szerelme.
Itt még többször imádkozom,
Még többször nézek,
Mint hivő muzulmán – keletre.
Ha éjféli óra üt, mindig «arra gondolok.»
Ha csillagra nézek, tudom, az is «arra mutat.»
Ha szél ver és felleg száll,
Ha bús madárraj indul.
Lelkem gondolatai repülnek.
Mennek feketén, csapatostul.
Mennek csillagfényben,
Mennek napsütésben,
Mennek ráhajolni,
Mennek leborulni –
– az erdélyi földre.
Ha csillagra nézek, tudom, az is «arra mutat.»
Ha szél ver és felleg száll,
Ha bús madárraj indul.
Lelkem gondolatai repülnek.
Mennek feketén, csapatostul.
Mennek csillagfényben,
Mennek napsütésben,
Mennek ráhajolni,
Mennek leborulni –
– az erdélyi földre.
