JANKOVICH FERENC: NÉGY FA

Full text search

JANKOVICH FERENC: NÉGY FA
Négy fa állt itt egykor büszke fővel
szökve ki a kullogó időből.
Legnagyobbja most is itt áll még:
sátorába rég betört az ég.
Förgetegek minden nemzetsége:
kölyke, fia ezt a négy fát tépte;
megrohanva százados fejét,
csattogó fogakkal marta szét…
Régi szentkép – arról is lemosta
a «Jó pásztor» színeit a rozsda –
csüng a vén fán ósdi éremül,
három facsonk bámulja körül.
Pásztoroknak kövér ökre, barma
itt delelt hát lágy szelekben alva?
Itt zsibongott, hemzsegett a táj?
Csend honol már, elszéledt a nyáj.
Romlik a táj, pusztulnak a népek,
szántanak és aratnak a gépek;
bérhaszonba koplal, nyög a föld,
mintha holtak kara nyögne föl…
Gyászpirosba fúl a naplemenete
Sírjából kisétál éjjelente
az öreg gróf – mint egy cérnaszál
erre leng s a négy fa közt megáll…

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi