KARINTHY GÁBOR: FEKETE-FÉNYES…
KARINTHY GÁBOR: FEKETE-FÉNYES…
Fekete-fényes, hosszú pongyoládban
dallam vagy egy magányos ünnepélyhez;
a szeptemberi, félsötét szobákban
mint ősi kastély úrasszonya lépdelsz;
nesztelen ajtók rebbenek, vörös
hajad világit (halovány-szép lángok
imbolyognak csak így a különös
templomi mécsesekben vagy virágok
dallam vagy egy magányos ünnepélyhez;
a szeptemberi, félsötét szobákban
mint ősi kastély úrasszonya lépdelsz;
nesztelen ajtók rebbenek, vörös
hajad világit (halovány-szép lángok
imbolyognak csak így a különös
templomi mécsesekben vagy virágok
a messzi dombtetőkön éji szélben.)
Végigheveredsz a nagy piros diványon,
fölédhajolva csókollak serényen,
homlokon, orron, nyakon, arcon, szájon
s te vissza! És nevetsz és simogatsz
és nevetek és simogatlak… Csattog,
igy csattog a vidám szerelmi harc
s a félhomályba’ mint rakéta pattog.
Végigheveredsz a nagy piros diványon,
fölédhajolva csókollak serényen,
homlokon, orron, nyakon, arcon, szájon
s te vissza! És nevetsz és simogatsz
és nevetek és simogatlak… Csattog,
igy csattog a vidám szerelmi harc
s a félhomályba’ mint rakéta pattog.
Fekete pongyolád alatt te kedves
a tested szikrás zuhataga habzik,
sokszáz kimondhatatlan tajték verdes,
forró-hüvös szökőkutat viharzik
és villogó hegyes sugarakat
röpit az ár … Oly hideg és oly forró…
a tested szikrás zuhataga habzik,
sokszáz kimondhatatlan tajték verdes,
forró-hüvös szökőkutat viharzik
és villogó hegyes sugarakat
röpit az ár … Oly hideg és oly forró…
Csapdosni benne szertelen halak
módjára, hej! s alámerülni oly jó!
módjára, hej! s alámerülni oly jó!
