Radnóti Miklós: «ÚJ MAGYAR KÖLTŐK»
Radnóti Miklós: «ÚJ MAGYAR KÖLTŐK»
«A tanítás problémái» című kitünő sorozatban, melyet Vajthó László szerkeszt, antológia jelent meg, Új magyar költők címmel, mely lírai költészetünknek csaknem teljes képét adja Vajda Jánostól a Nyugat második költőnemzedékéig. Tanárok és tanulók számára készült a könyv és a megelőző két-három hasonlócélú kísérlet után az első antológia, mely a különleges, nevelői szempontok figyelembevételével régen szükséges tájékoztatást nyújt nevelőnek és tanítványainak egyaránt.
E sorok írója tudja, hogy milyen akadályokkal kellett megküzdenie a sorozat szerkesztőjének, hogy a hatalmas, huszonötíves könyv megfelelő formában és tartalommal jelenhessék meg és elérhető áron jusson el azokhoz, akiknek készült. Az anyagi nehézségek elhárításánál is súlyosabb feladat volt a vezérlő szempont és a teljesség természetes ütközésének megoldása s a megoldás elfogadtatása tanárságunkkal, melynek véleménye és állásfoglalása új magyar költészetünket tekintve, közel sem mondható egységesnek. A könyv előttünk fekszik, sikerült és nélkülözhetetlen eszköze a tanításnak. A következő néhány megjegyzés nem bírálat, hanem az antológia olvasása közben felmerült kifogásoknak, hiányérzetnek, kételynek lerögzítése, mely, úgy érzem, nem hallgatható el.
A Vajda Jánostól és Ady Endrétől közölt hat-hat vers a közlési jog nehézségei ellenére is kevés. Vajdától mindenképpen hiányoznak a Magány, a Harminc év után, A vaáli erdőben, a Nyári les és az Őszi tájék, míg a Liszt Ferenchez című költeményt, különösen hat vers között nem keresném.
Adytól a középiskolai nevelő-célzat szemmeltartása mellett is közölhető a Párisban járt az ősz, A szivárvány halála, Emlékezés egy nyáréjszakára, a Két kuruc beszélget, A Kalota partján és főleg az Ifjú szívekben élek.
A Babitstól közöltekből egy-két darabot elhagytam volna, de azt hiszem, hiányzik a Paysages intimes, a Miatyánk 1914, a Mint különös hírmondó, Holt próféta a hegyen és a Mint forró csontok a máglyán.
Gellért Oszkárt a közölt vers nem képviseli. Nehéz választani tőle ily sajátos szempontú antológia számára, de az Igérd meg, kedves, az Együgyű vallomás, Levél egy költőtársamhoz és a Fiatalokhoz című költeményeinek attitüdjében olyfokú szakmai értelemben vett nevelőerő is rejlik, hogy mindenképp hely illetné őket az antológiában.
Kevés Füst Milántól is egy vers. Az Este van, Arménia, A szőlőműves, A pásztor címűeket nélkülöztem. Hiányzik Ignotus, Lesznai Anna, Karinthy, akinek legalább Martinovics-át közölni kellett volna s hiányzik a Nyugat második nemzedékének költői közül Török Sophie és Fodor József.
Végül egy filológiai megjegyzés: a költőkről szóló adatok során nem csupán azokat a versesköteteket idézném, melyekből az antológia verset közöl, hanem teljes bibliográfiát adtam volna, mely épp az egyik célt, a tájékoztatást tekintve nevelői szempontból is fontos.
A könyv olvasása közben felébred a versek között élő olvasóban mindig szunnyadó antológiaszerkesztő és hajlandó elfeledkezni a már említett akadályok és leküzdött nehézségek hosszú soráról. A könyv elérte az előrebocsájtott tájékoztatóban kitűzött célt: az utolsó évtizedek magyar lírai költészetét olcsó kiadásban ismerheti meg a tanulók tömege. S ennek a ténynek jelentősége szinte felmérhetetlen.
