JANKOVICH FERENC: ŐSZI ÉG ALATT
JANKOVICH FERENC: ŐSZI ÉG ALATT
Tünnek az álmok, sápad a nap,
reszket a völgyek kéke,
hülnek a fészkek, a dombok alatt
meghördül a szél s tompán elakad, –
lázas a dombok képe.
reszket a völgyek kéke,
hülnek a fészkek, a dombok alatt
meghördül a szél s tompán elakad, –
lázas a dombok képe.
Az éji csatán halálra gyötört
rózsáid földre hullnak,
a tölgyerdők pozsgás szine tört,
marcona felhők szükítik a kört,
fejed fölé tolulnak.
rózsáid földre hullnak,
a tölgyerdők pozsgás szine tört,
marcona felhők szükítik a kört,
fejed fölé tolulnak.
S mint hangtalanul riadó juhnyáj
félénk összebuvása,
úgy az összebútt lombu táj
megdermed és arcába váj
sötét rémlátomása…
félénk összebuvása,
úgy az összebútt lombu táj
megdermed és arcába váj
sötét rémlátomása…
Ó, szép fiatalság lángja, mit ér
teremtő gerjedelmed?
S mi szárnyaival égig ér:
galambi hit, vagy vércsecél –?
Itt minden őszbe dermed.
teremtő gerjedelmed?
S mi szárnyaival égig ér:
galambi hit, vagy vércsecél –?
Itt minden őszbe dermed.
Tünnek az álmok, sápad a nap,
reszket a völgyek kéke,
fecskék szállnak a dombok alatt,
egy könnyü kis őz röppenve szalad
az erdő sűrüjébe.
reszket a völgyek kéke,
fecskék szállnak a dombok alatt,
egy könnyü kis őz röppenve szalad
az erdő sűrüjébe.
