FORGÁCS ANTAL: IDŐM TÖRVÉNYEM SZERINT
és nyelvével ápolja oldalát,
s a pállott földbe fúrja be magát,
de él tovább virágzó sebhelyekkel,
felbérelt hajtók űznek hevesen,
s ha megszabadul nagykeservesen
tovább rágódik megfagyott gyökéren.
elnémult a hetyke, vidám legény,
A világ az ő keszeg sorsát sujtja.
hallgatok, de aki reám tekint,
mit mondanék, ha szólnék, úgy is tudja.