KELEN LÁSZLÓ: IMA
KELEN LÁSZLÓ: IMA
Néha megrebben az idő,
mint mereven bámuló mély szem
s felszínre kerül férfi, nő,
eszme – már alig hogy emlékszem.
mint mereven bámuló mély szem
s felszínre kerül férfi, nő,
eszme – már alig hogy emlékszem.
Más tájak mélyén éltem én, –
összetört hegy, kiapadt tenger
sorsához hogy is értem én,
elvarázsolt egész más ember?
összetört hegy, kiapadt tenger
sorsához hogy is értem én,
elvarázsolt egész más ember?
Hol az a hímes lobogó,
mire nyugodtan esküdhetnék?
Nincs esküm. Durva hangfogó
fojtotta meg. Nem is tehetnék
mire nyugodtan esküdhetnék?
Nincs esküm. Durva hangfogó
fojtotta meg. Nem is tehetnék
esküt, életet semmire,
hűs szemem akárhogy meresztem, –
megesküszöm mindenkire,
hogy nem halok meg a kereszten!
hűs szemem akárhogy meresztem, –
megesküszöm mindenkire,
hogy nem halok meg a kereszten!
Szőke nőhaj nem zuhatag,
csak kócos ondolált valóság, –
mint föld alá búvó patak
tünik el belőlem a jóság.
csak kócos ondolált valóság, –
mint föld alá búvó patak
tünik el belőlem a jóság.
Már a felhőt sem hajszolom,
ó jaj, soha el nem felejtem,
hogy köd és pára. Fájdalom
csak testemen át érhet engem.
ó jaj, soha el nem felejtem,
hogy köd és pára. Fájdalom
csak testemen át érhet engem.
Álom, káprázat, hangyaboly –
mily egyszerü lett egyszer minden,
ami vicsor volt, most mosoly,
mellyel unt útamat behintem.
mily egyszerü lett egyszer minden,
ami vicsor volt, most mosoly,
mellyel unt útamat behintem.
– Ki elfelejtesz, Istenem,
mért engedtél el így magadtól?
A világ élő holttetem,
emelj magadhoz a salakból!
mért engedtél el így magadtól?
A világ élő holttetem,
emelj magadhoz a salakból!
Ne engedd, hogy a puszta föld
ily olcsón magához öleljen.
ily olcsón magához öleljen.
Taníts meg ujra: kék a zöld
és égi angyal a szerelmem.
és égi angyal a szerelmem.
Mutasd megint koboldjaid,
ördögeid és menyországod,
aggasd rám fénylő holdjaid;
mint földöntúli orvosságot.
ördögeid és menyországod,
aggasd rám fénylő holdjaid;
mint földöntúli orvosságot.
Az őrületet szórd reám,
a szentjeid vak akarását!
Nézd, csupa vackor lett a szám;
ne engedd, hogy egész elvássák.
a szentjeid vak akarását!
Nézd, csupa vackor lett a szám;
ne engedd, hogy egész elvássák.
Mutasd, hogy van még messze fény
s nemcsak vadállat-ketrec itt lenn!
Ne tűrd, hogy azért haljak én,
miben soha, soha nem hittem.
s nemcsak vadállat-ketrec itt lenn!
Ne tűrd, hogy azért haljak én,
miben soha, soha nem hittem.
