ILLYÉS GYULA: SZOLGA
ILLYÉS GYULA: SZOLGA
Szolga, – mondhatom én, magamra,
jó légvétel, szabadon.
Mint levetett ruhán, nyujtózva
lépek át tüstént láncomon.
jó légvétel, szabadon.
Mint levetett ruhán, nyujtózva
lépek át tüstént láncomon.
Vetkőzöm. Nem neked, te kerge
tányérnyaló, aki magad
hősnek szavalva leplezed le,
pribéknek is mily ócska vagy.
tányérnyaló, aki magad
hősnek szavalva leplezed le,
pribéknek is mily ócska vagy.
Az örökségbe kapott átok,
így oldódik velem, világ.
Mit isten helyett én kiáltok
bujdokló szivemre, a vád
így oldódik velem, világ.
Mit isten helyett én kiáltok
bujdokló szivemre, a vád
igy hozza (mint erdős magaslat
dörmögő visszhangját), a tág
jövőből egy atyai hangnak
föloldozását, vigaszát.
dörmögő visszhangját), a tág
jövőből egy atyai hangnak
föloldozását, vigaszát.
