JANKOVICH FERENC: A NYÚL ÉNEKE
JANKOVICH FERENC: A NYÚL ÉNEKE
Nyugtalanság helye
vackainkban,
csontjaink veleje
mint higany.
Lapulunk, inalunk,
de holnap meghalunk
mindannyian:
nyugtalanság helye
vackainkban.
vackainkban,
csontjaink veleje
mint higany.
Lapulunk, inalunk,
de holnap meghalunk
mindannyian:
nyugtalanság helye
vackainkban.
Mire hajnalodik
jaj minekünk:
többé nem újhodik
a nap nekünk.
Az éjszaka árnnyal,
csillagtalan szárnnyal
fejünkre csüng.
Mire hajnalodik
jaj minekünk!
jaj minekünk:
többé nem újhodik
a nap nekünk.
Az éjszaka árnnyal,
csillagtalan szárnnyal
fejünkre csüng.
Mire hajnalodik
jaj minekünk!
Ártatlan nyakunkra
fenik a kést;
pusztánkra, falunkra
szedik a pénzt;
bőrünket előre
eladták felébe –
osztják a részt;
ártatlan nyakunkra
fenik a kést.
fenik a kést;
pusztánkra, falunkra
szedik a pénzt;
bőrünket előre
eladták felébe –
osztják a részt;
ártatlan nyakunkra
fenik a kést.
Holnap halálunkra
nagy zene kél:
ránk dördül száz puska,
fut aki él –
bőrünket lenyúzva
akasztóra húzva
lengeti szél…
nagy zene kél:
ránk dördül száz puska,
fut aki él –
bőrünket lenyúzva
akasztóra húzva
lengeti szél…
