Kassák Lajos: Haldokló madaram

Full text search

Kassák Lajos: Haldokló madaram
Óh, az én madaram, kit jó óráimban
Verébkének is neveztem és dajkáltam
mint a csecsemőt s szerettem, ahogyan csak
az ég csillagait szerethettem volna
íme, verssel magasztalom fel, mielőtt
örökre elfordul testvéri szivemtől.
A halál küszöbén didereg szegényke
sárga tollaiban kihunytak a tüzek
s tovaszállt az erdők különös illata
amely dus és friss lehelletéből áradt.
Láttátok-e ahogy tenyeremben ült
s a világ gyönyörüségéről énekelt?
Verébke, szép Verébkém, nádi hegedű
csengő, mely a felhőnyáj előtt csilingelt
napsugárt huzok e sorokból és dunnát
szövök belőle, hogy enyhítse kínjaid.
Óh, pajtásom és legkedvesebb Kedvesem!
Hallod-e még a dalt, mit dalolok néked
s emlékszel-e még a pillanatra, mikor
arany szárnyaidon házamba költöztél?

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi