Jankovich Ferenc: Szürkület

Full text search

Jankovich Ferenc: Szürkület
Szürkületkor, midőn az élet
a halállal egyszerre lép,
sóhajt a szellő, gondja széled
s mindent tudón borong az ég.
Nefelejcsbokrait pillogva
kinyitja az éj s elpihen, -
mint egy órát az asztallapra,
kiteszem dobogó szivem.
Mit mértek buzgó dobogások?
Az élet vissza-visszaint -
fekete-fehér szárnycsapások
között repülnek napjaink…
Megállsz majd, buzgó szív kihülve -
csak a vers él, - a pillanat:
mely az időből kiperdülve
két szárnycsapás közt itt marad. - -
Ó, hányan, hányan félreálltak,
és im, az élet megy tovább…
Ostoba, aki hittel áltat,
de aki nem hisz: ostobább.
Hit és kétely közt tűnve veszni,
mint éj-nap közt e szürkület:
így kell az életet keresni -
bár megtalálni nem lehet.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi