Jékely Zoltán: Az éjféli Velencéhez

Full text search

Jékely Zoltán: Az éjféli Velencéhez
Éjfélt ütött az öreg óra,
a két vas-mór éjfélt ütött;
kalapácsuk kongó ekhója
még száll a Szent-Márk-tér fölött,
mint elfoszló templomi nóta.
A téren csend lesz nemsokára,
megdöglik a modern zsivaj;
hallatszik már a baglyok szárnya
s valami mély tengermoraj:
évszázadoknak muzsikája.
Hibátlanul lebeg a félhold
a Campanile oldalán;
ez is a velencéseké volt,
s úgy látszik az most is; talán
hadizsákmány a sárga félhold
A börtönök hídján megállok,
szellemként, észrevétlenül;
valaki kérdezi: ki jár ott?
A félhomány elevenül;
kezdhetnénk valami szeánszot.
Egy rácson sárga kéz kapargál,
ágyugolyós vaslánc csörög,
mit ötszáz éve húz a karján
valami eldugott török,
az, aki ott matat, kapargál.
Micsoda vad bűbáj lepett meg,
milyen alkimista varász?
Mult századok elevenednek
bennem s mint őrült gondolás,
látom lelkét a zöld vizeknek.
Ó, régi kürtszók, indulások,
Velencés expediciók!
Az oroszlán tüzet okádott,
recsegtek a zászlós hajók,
hidak hátán sírtak a lányok…
Sok hős azóta nem jött vissza -
de még jöhet: a víz alatt!
sírboltjából a szép menyasszony
kilibben majd s elészalad
s többé nem is ereszti vissza.
Egy korcsomában, bor tövében,
nótázva ül három legény,
magyar legény. Már három éve
hazajutásra nincs remény.
"Üres a korsód, tölts beléje,
löccsintsd nyakon életed átkát,
hogy idegenben vagy kutya
s otthon más öleli a mátkád!
Az apácának Krisztusa,
neked a császárné a mátkád! -
Peshedt-vizű sikátorokban
vén kéjenc dózsék lelkei
kislányokra lesnek titokban;
egyik Szent-Márkot öleli
egy patkányos templomsarokban.
A Piazettán ténferegve
költők járnak s szerelmesek,
kik idegenből ittrekedtek.
- Milyen különös élvezet,
örökre ittmaradni veszteg! -
S a századvégi nagy szerelmek!
a monarchia szűzei
itt tanulták meg a szerelmet
s csipkékben kellett fürdeni,
mert bizony nem aludt az ördög!
Aztán elmentek jobbra-balra,
itt hagyván el lányságukat
mitológikus áldozatra?
Velence fiatal maradt,
mint balzsamos halottak arca…
Most hát ismerlek, szép Velence,
ez az éjfél megmutatott.
Vajjon otthon, a nagykredencben
érzik-e a régi lapok,
hogy ma lettél enyém, Velence -?
Tudom, hogy mint e pillantban,
olyan leszel örökösen;
az idő rólad visszapattan -
van úgy, hogy már-már azt hiszem,
itt minden rég a víz alatt van.
Eljön az az idő! A tenger
zálogosdit játszik veled
s az alvó földi istenekkel.
Vénusz vagy, vízből született:
bölcsőd volt, sirod lesz a tenger.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi