Jankovich Ferenc: A világ felett
Jankovich Ferenc: A világ felett
Sötét van, ámbár sok a fény -
egyszer a nap is megremeg,
szemét lehunyja s feketén
az Isten torkába mered.
egyszer a nap is megremeg,
szemét lehunyja s feketén
az Isten torkába mered.
Ebből született a világ -
- bölcsője koporsója lesz -
röppenj ki, fény, aludj ki, láng:
ordas sötétség éje ez…
- bölcsője koporsója lesz -
röppenj ki, fény, aludj ki, láng:
ordas sötétség éje ez…
Halk utcáidban, térdelő
házak közt, Város, járok én,
mint rossz álom, egy agyvelő
pislogó tekervényein.
házak közt, Város, járok én,
mint rossz álom, egy agyvelő
pislogó tekervényein.
Vess ki magadból, aluvó!
Üzd messze jajgató fiad -
Ébredj fel, Város, villogó
karmu sötétség fojtogat…
Üzd messze jajgató fiad -
Ébredj fel, Város, villogó
karmu sötétség fojtogat…
Ó, tornyok, égre mutatók,
nézem ragyogó körmötök -
az órákon a mutatók
sétálnak, telnek a körök -
nézem ragyogó körmötök -
az órákon a mutatók
sétálnak, telnek a körök -
Egyszer a Halál bekerít
- jaj annak, aki szendereg -
és ki ébred fel holnap itt?
Belepnek szemfedő ködlök…
- jaj annak, aki szendereg -
és ki ébred fel holnap itt?
Belepnek szemfedő ködlök…
Ó, holdas, lepkeszárnyas ég,
meddig kisérsz még engemet?
Készen a nagy viharra, rég
hordom halottas ingemmel.
meddig kisérsz még engemet?
Készen a nagy viharra, rég
hordom halottas ingemmel.
Kész volnék, Világ, éltemért
megvenni ébredésemet -
akasztott testem, mint egy cégér
lebegjen a Világ felett…
megvenni ébredésemet -
akasztott testem, mint egy cégér
lebegjen a Világ felett…
A néma, terebélyes Ég
sötét szakálla ránk borong -
keblére hajtja bölcs fejét
az Isten is, és ránk zokog:
sötét szakálla ránk borong -
keblére hajtja bölcs fejét
az Isten is, és ránk zokog:
Szakállán rezgő csillagok
cseppjei égnek dermeteg…
Ébren vagyok - kelj fel, Világ,
altasd el síró gyermeked…
cseppjei égnek dermeteg…
Ébren vagyok - kelj fel, Világ,
altasd el síró gyermeked…
