Cs. Szabó László: Isten maga telke
Cs. Szabó László: Isten maga telke
Nyár derekán a legszebb országgá szépül a magyar. "Isten maga telke„ sóhajtott feléje a városbaragadt, öreg Arany János. Igaza volt. Aratás után Toszkánával se cserélném el.
Nem így a népét. Verében él az olasz, fokhagymán a francia, krumplin a német. legalább így tartja a magyar. Mitől akkora legények mégis? A földjük s a földünk erejét összemérve óriások országa kellene, hogy legyünk. Az igazság az, hogy akárhonnan, még Olaszországból jövet is föltűnik, milyen csenevész a fajtám. Ilyen volt mindig? Lehet. De hátha túl keveset s rosszat eszik? Kölcseyben mintha olvastam volna ilyesmit. Megszokta, apáról fiúra meg is szokhatta, pusztíthatatlan kétkezi munkás, jó katona, olykor-olykor veszedelmes bicskás. Csak nem illik a gazdag földhöz.
