ILLYÉS GYULA: BABÉR
a biztonságnak is jele volt, marad
Lombja közé nem ütött a villám.
hajóra, lóra; tiszta időbe csak
mennykövek, ős veszedelmek ellen?
a csűr-dézsmálót, - messze az árva nép
mit mivelek, - mi kimélt meg engem?
Tornyokban vadként ül, feszül izmosan
Jelre fülel; vele én. De csend van.
Szabadba ismét, hangosan, így megyek
Óvni magam nem az én ügyem már.