Augusztus 13.
Augusztus 13.
Kassa. Feketül az ég. Megszoktam, hogy vészfelhők alatt éljek, de most túl sok egy kicsit, a tavaly őszinél is több. Úgy látszik, Anglia is háborúra szánta magát. "Essünk túl rajta", hallom egy ideje. A fatalizmus a háború legjobb cimborája. Hát essetek.
Ez az egyetlen város, amelynek Párizson kívül van egy Cité szigete. Igaz, hogy kiszárított sziget: a Csermely ölelő két ágát még a múlt században befödték. Ezen a jelképes szigeten van a Keresztelő Kápolna, a Főegyház, s a magyar nyelv temploma, a színház. Egykor ott volt a városháza is. Egyház és Törvény a szigeten lakott, mint a Citében.
A székesegyházat francia ízléssel építették. A kőműves német volt s magyar. A gazda mindig magyar: magyar király, nem is egy. Az egyik oltár párizsi munka. A másik német, magyaros alakokkal. A kincstár ékszerei közt van szláv munka. A pincében pihen a Fejedelem a bujdosókkal. Egész Magyarországot bejárom ebben a templomban. Minduntalan visszatérek, piacom, otthonom, dolgozószobám. Drága, drága dóm, drága Chartresünk!
