ILLYÉS GYULA: ELMARADT HÁBORÚ
ILLYÉS GYULA: ELMARADT HÁBORÚ
Örüljünk hát a könnyü hegyi ködnek,
fényes síneknek, méznek, a gyümölcsnek,
harmat szalad a fán, a fáknak.
Nézd hálával az éjszakának
tartályait, a házakat; sok hű hegyünk
s a tornyokat, hogy egyre állnak, -
Mint messze ismeretlen tájat
fedezzük újra fel, hogy élhetünk -
fényes síneknek, méznek, a gyümölcsnek,
harmat szalad a fán, a fáknak.
Nézd hálával az éjszakának
tartályait, a házakat; sok hű hegyünk
s a tornyokat, hogy egyre állnak, -
Mint messze ismeretlen tájat
fedezzük újra fel, hogy élhetünk -
S az ibolya alatt az árnyat
És ezt és azt és a könnyű madárhad
szárnyalásában boldog sóhajunk.
szárnyalásában boldog sóhajunk.
