JANKOVICH FERENC: BUJKÁLÓ NAP
JANKOVICH FERENC: BUJKÁLÓ NAP
Kuszva hegyre, dombra, mintha macska járna,
száll a földre barna föllegeknek árnya.
Szentmihály vidéke, Gaja-völgye, Ság,
mintha letörölné fáradt homlokát.
száll a földre barna föllegeknek árnya.
Szentmihály vidéke, Gaja-völgye, Ság,
mintha letörölné fáradt homlokát.
Hunyorint a Sárrét, szembe néz a nappal,
tisztuló legében fénylő bogarakkal -
zizegő bogárhad, apró szárnyaik
már az est zsibolygó függönyét szövik.
tisztuló legében fénylő bogarakkal -
zizegő bogárhad, apró szárnyaik
már az est zsibolygó függönyét szövik.
Mint hajdaa kezemből elsikamló harcsa,
huz a patak, szinte meglegyint a farka;
illan a vidám víz, - régi, hü barát
mosolyog s mutatja csilló fogsorát…
huz a patak, szinte meglegyint a farka;
illan a vidám víz, - régi, hü barát
mosolyog s mutatja csilló fogsorát…
Pisla nyárban Gaja lágy vize, hol egykor
meztelen fürödtem - ó, vidám gyerekkor! -
minden ifju szinben ragyog énfelém,
egyedül én vagyok öregebb, csak én…
meztelen fürödtem - ó, vidám gyerekkor! -
minden ifju szinben ragyog énfelém,
egyedül én vagyok öregebb, csak én…
Mint hunyó nap Sághegy puha vánkosára,
tar fejem lehajtom én is nemsokára -
s egyfelől, mig arcom uj világa kél,
másfelől szeliden elborit az éj…
tar fejem lehajtom én is nemsokára -
s egyfelől, mig arcom uj világa kél,
másfelől szeliden elborit az éj…
