ZELK ZOLTÁN: ÉJSZAKA IROM

Full text search

ZELK ZOLTÁN: ÉJSZAKA IROM
Utcák, terek lebukva imbolyognak,
iszapteli szájjal, akár a holtak
feküsznek hátukon az emberek -
alattam a világ, a fulladó nap.
Harmadik éjem ez már, hogy hiába
búvok az éj sűrű árny-nádasába,
hunyom pilláim, takarom szemem:
kivet a láp, az álom ingoványa.
Számol, veri a perceket szivem.
Nincs bűvölet, varázsszer, így hiszem,
mely az ébrenlét poklából kiváltna -
megállnék én már tó szinén, vizen...
Az ördögökkel vívok, kik fülembe
súgják: "Az ablak párkányáról vesd le
magad! oly tájra érkezel, hol tudnak
majd írt szivedre s álmatlan szemedre!"
És vívok véled, ha vigasztalónak
ajkad kínálod, múzsa, s a valónak
szép visszáját lehelled a papírra:
endalomba fullva vigasztalódjak...
Így vívok véled, vers, a legnagyobbat
sikoltsd, miként szülő anyák sikoltnak!
Miként ebek sírnak sintérhurokban! -
Leheld csak kénes gőzét a valónak.
Mindég csak így! S inkább dadogva-törve,
ha máskép nem birod, zilált-hörögve,
de oly hangon, mint a madár, ha társát
figyelmezteti a kerengő ölyvre!
Van-e hazád, költő, tiéd e nép?
Fölé hajolva hallgattad szivét?
S fölismered-e ujjongva, szivében
önnön-szivednek gyermek-énekét?
Vagy nem találtál itt más, csak a nyelvet,
mellyel idegen vér zúgását zenged?
Ha nem lelked a nyelv, melyen dalolsz,
némulj akkor hazug, szakítsd ki nyelved!
Hazám a vers... – hitted. Még nem hazád!
Öld meg szívedben apád és anyád!
Igy halj halált! s főnikszként ujra kelve,
meglelheted majd igazi hazád!
Milyen mély börtön volt gyerekkorom
a gyertyaszagu templomudvaron!
A levegő, mit ittam, s mely fölöttem
feketéllett, az ég: füst volt s korom.
Mily mélyből buktam föl a napvilágra!
Alattam még a vének jajgatása
mormolt. S bokám után kígyók haraptak:
évezredek ezernyi barna árnya.
Ó, kamaszkor! első szabadulásom!
Kertek, lovak, kutyák... szép ámulásom
a Homoród partján! Én ott tanultam
tipegni, ott, a tiszta lankás tájon...
Csak ott lettem gyermek, inaskoromban,
szemem a világra csak ott nyitottam.
S ajkatok lesve, gyár népe, parasztok,
ha szóltatok, már veletek dadogtam.
Vagongyár kürtje, szekerek zörgése,
ti tanítottatok dalra-zenére:
a ti rikácsoló dalotok fújom -
Te vagy hazám vasöntők, földek népe!
Halkul szivem már. Egyre csendesebben
veri az éjt. S ott, hol a hajnal lebben:
tolla hull, húsa foszlik a Sötétnek,
csontváza dermed a hüvös egekben.
Emelkedik a táj. Nyujtják a fák
nyakuk az ég felé, mint a libák.
mintha visszfényként tó tükrén lebegne:
olyan szelid, sejtelmes a világ.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi