Halász Gábor: JUSTH ZSIGMOND PÁRIZSI NAPLÓJÁBÓL
Halász Gábor: JUSTH ZSIGMOND PÁRIZSI NAPLÓJÁBÓL
1887-et írunk, a fiatal harmadik köztársaság két válság között a gondtalan élet illúziójának engedi át magát és iparkodik a legitimista, orleanista, bonapartista, republikánus elemeket összeforrasztani. Mint a társadalmi rétegcserénél mindig, a hatalmat vesztők a társaság ragyogásában keresnek kárpótlást; a kifinomult, és dekadens légkör pedig egy időre teljesen hatalmába ejti a szellem képviselőit is. Az író érdekes emberekkel találkozik s analitikus lesz és pszichológ, a művész a szalonok félhomályába szállítja különleges hangulatú képeit. Párizs megint kozmopolita, mint az előző század végén, irigykedve utánozza az angolokat és titkon erőt szeretne ellesni a nyersebb, fiatalabb népektől, akik, oroszok, lengyelek, magyarok, most kerültek legjobban bűvkörébe. Justh Zsigmond is a "puszták" küldötteként aratja sikereit, míg ő a "nagyvilágiság" csodáiért jött. Akárcsak Proust, a huszonnégy éves Justh megszállottan, reggeltől éjszakáig járja a társaságokat, a megfigyelés szenvedélyétől fűtve. De amire nála is eljöhetne a teremtő feldolgozás ideje, a tüdőbaj elviszi; harmincegy éves akkor, dilettáns, aki még nem tudta igazolni magát a remekművel. Talán ereje nem is futotta volna rá, az elkészült művekből legalább erre következtethetünk. Váratlanul felbukkant naplója friss hevületével kárpótol a regényíró gyengéiért; érdekes, gazdag, szellemes arcképsorozat. Félévi, napról - napra élvezettel és könnyed iróniával gyűjtött anyagából, mondén és irodalmár élményeiből adok az alábbiakban néhány szemelvényt; a címek tőlem valók. Mindenkit meg akart ismerni és mindent meg akart magyarázni; naplója így lett egyszerre dokumentum és műalkotás.
