Jékely Zoltán: Római február
Jékely Zoltán: Római február
Hogy élvezhesselek, szép idegen Tavasz,
amikor otthon a Tél öldököl még,
kunyhók s nagy templomfedelek roskadoznak
méteres hó alatt s kemény a földünk,
hogy sírgödröt se lehet ásni benne –
amikor otthon a Tél öldököl még,
kunyhók s nagy templomfedelek roskadoznak
méteres hó alatt s kemény a földünk,
hogy sírgödröt se lehet ásni benne –
Hogy élvezhesselek, este a dombok alatt,
langyos szellő, kedves holdfény a réten,
amikor otthon jégpadozat fedi
a vizek hátát s hófuvásos
nagy útak szélén megfagy a vándor –?
langyos szellő, kedves holdfény a réten,
amikor otthon jégpadozat fedi
a vizek hátát s hófuvásos
nagy útak szélén megfagy a vándor –?
S szabad lélek, hogy engedjelek el,
hogy küldjelek a pálmafás romokra,
s belé a Dél kékjébe, aranyába,
amikor otthon, az emberek lelkén
történelmi szorongás s fekete gond ül –?
hogy küldjelek a pálmafás romokra,
s belé a Dél kékjébe, aranyába,
amikor otthon, az emberek lelkén
történelmi szorongás s fekete gond ül –?
Minő tavaszt küldesz oda, Istenem?
Rontó-teremtő olvadás, vajjon mit
zúditasz a Honra vad szeleiddel
s megállanak-é az áradt patakokban
hentergő, rohanó, szörnyü sziklák – ?
Rontó-teremtő olvadás, vajjon mit
zúditasz a Honra vad szeleiddel
s megállanak-é az áradt patakokban
hentergő, rohanó, szörnyü sziklák – ?
