Ortutay Gyula: Keleti magyarok nyomában • Ignácz Rózsa regényes utirajza
Ortutay Gyula: Keleti magyarok nyomában •
Ignácz Rózsa regényes utirajza
Ignácz Rózsa regényes utirajza
A jeles szorgalmú írónő utiélményeiből már egy regényt is írt, ez a munkája tárcákból összeszőtt utirajz, a riport és a szakszerű leírás között foglal valahol helyet. Műfaji ingadozását nemcsak eleven stílusa födi el, hanem őszinte lelkesedése és a Kelet-Európában (főként Romániában) szétszórt magyarság fölötti aggodalma is. Ez a szeretet és aggodalom valósággal személyes ügyévé avatja a Bukovinában, Moldovában, Dobrudzsában s egyebütt, Bukarest uri negyedeiben és kikötővárosok piszkában szétszóródott magyarság aggasztó sorsát. Mint írja, előadásai során perselyezett is, hogy ezzel legyen segítségére elszakadt véreinek. De látja, hogy az idegenben szertekóborló és a magyarság egyetemétől elmaradt romániai magyarság ügye nem csupán személyes ügy. Nem is az. Ma, a bukovinai magyarok utolsó órákban történt szerencsés hazatelepítése ( most az a vidék hadszíntér!) jól mutathatja, hogy mit veszíthetünk s mit nyerhetünk e számra sem jelentéktelen csoportokkal. Ignácz Rózsa leírásaiból a bukovinai, moldovai magyarság sorsát, a bukaresti cselédlányok, a konstanzai kikötőmunkások életét ábrázoló soraiból kemény vád szól felénk.
Csak alig vígasztalhat meg, hogy most is vannak még makacs és hívő lelkek, mint Ignácz Rózsa s barátai, kik nyugvás nélkül dolgoznak s agitálnak e veszendő idegenben élő népért s van merszük nyugtalanítani közvéleményünket, mit a magyar hazában élő «puszták népe» sorsa sem háborít immár. Annakidején Gegő Elek megrázó jelentése ébresztette fel a nemzetet, Ignácz Rózsa is ilyen ébresztőnek szánta munkáját. Félő, hogy ma nem is lehet tartósabb hatása egy könyvnek, s mint Gegő jelentését a szabadságharc, az övét is elmoshatja a mai háború. Közvéleményünk mindig újra tanulja a régi nótákat és sorra felejti. Azért, éppen azért hálával fogadhatjuk ezt a könyvet is, a bangyínák megalázó sorsa (a megejtett bukaresti székely cselédleánykák!), a moldovaiak megrettent hallgatása, e kötet legszebb lapjai, mindegyre vádolnak valamennyiünket. Tán legnagyobb érdeme Ignácz könyvének, hogy ezt a bűntudatot keltette fel; senki sem mondhatja, hogy nem felelős. Könyve legalább őt felmenti e nyomasztó felelősség alól. Szólt.
