FRAJNA IMRE (FIDESZ)

Full text search

FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok igen konstruktív lenni. Aligha hiszem, hogy lenne közöttünk olyan, aki nem tartaná létszükségletnek a költségvetés hajóján keletkezett lékek mielőbbi betömését. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez nem megy áldozatok nélkül. A terheket valakinek viselnie kell. Hogy kinek, arról azonban mind a kormánypártok választási programjai, mind a kormányprogram irányelvei igen jó érzékkel hallgattak.
Ez a Kormány úgy látszik, azt a történelmi hagyományt folytatja, hogy a terhek túlnyomó részét a társadalom legelesettebb rétegeire hárítja.
Sajnos, a védelmükben felszólalót az a veszély fenyegeti, hogy a szociális demagógia ingoványos területére téved. Meg kell mondanom, a pénzügyminiszteri előterjesztés nem könnyítette meg a dolgomat, hiszen nemes egyszerűséggel mellőzte a költségvetés állapotának ismertetését, így a javaslataimat – sajnos – nem tudom kellő igényességgel részletezni.
Tehát milyen egyéb lehetőségek állnának a Kormány rendelkezésére, ha nem a legelesettebb rétegekre akarná a terheket hárítani?
Első pontként a lakásalap problémájára hívnám fel a figyelmet, immáron másodszor – mert megtettem ezt már a kormányprogram vitája során is, szemmel láthatóan eredménytelenül.
Miért ilyen nagy probléma ez az alap? Egyrészt azért mert szociálisan igazságtalan. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint négyszer akkora kedvezményeket nyújt a legmagasabb jövedelmi hányadba tartozóknak, mint a legalacsonyabb szinthez tartozók körében.
Másrészt, még ha hihetnénk is a Kormány szavának, hogy egy év alatt megállítja az inflációt, akkor is 50-60 milliárd forint nagyságrendű kiadást jelent a költségvetésnek. Ámde ha a Kormány antiinflációs programcsomagja az itt beterjesztetthez hasonló elemeket tartalmaz a továbbiakban is, ez a kiadás ennél jóval nagyobb lehet.
Milyen lehetőségeket látnánk ennek a megoldására?
Az első kézenfekvő lehetőség, a kamatadó, politikai okokból megbukott.
A másik, szintén kézenfekvő lehetőség a házadó, aminek az az előnye, hogy vissza lehet szerezni a támogatások egy részét; ám súlyos hátránya, hogy azokra is terheket ró, akik a kedvezményes hitelekből nem részesültek.
A harmadik megoldást már említette egy másik párt padsoraiban ülő képviselőtársam, Békesi László, mint a kamatok valorizálását. Ennek az eljárásnak a lényege az, hogy az adott évi inflációt nem a kamatlábakban érvényesítik, hanem az adósságtömeg egészében juttatják érvényre, így az adott évi infláció az összes többi év törlesztőrészleteiben kifejeződik. Az eljárás előnye, hogy szétteríti az inflációs növekményeket, és a részletek viszonylag egyenletesen növekednek. Természetesen ennek a megoldásnak is van hátránya.A hátránya, hogy amennyiben a költségvetés és az OTP között ilyen jellegű megoldást alkalmazunk, ez bizonyosan átmeneti likviditási nehézségeket okoz az OTP-nél. Ezt azonban talán egy áthidaló hitelfelvétellel orvosolni lehetne.
A költségvetés többletforrásának alapja lehetne a továbbiakban a privatizációból befolyó összeg – tekintve a Kormány ambíciózus terveit ebben a kérdésben. S itt ráadásul nem is kis tételről van szó. Az előterjesztés ennek ellenére egy szót sem ejt a témáról. Sokáig gondolkoztunk ennek okán, amíg rájöttünk a vélhető megoldásra. A kulcsot a Kormánynak a privatizálást segítő E-bankjának életre hívásában találtuk meg. Ez a pénzintézet ugyanis szinte ingyen, vagy nagy mennyiségű kedvezményes hitel folyósításával kívánja magánkézbe adni a gazdasági egységeket. Ha jól értjük tehát, a konstrukció nemhogy bevételt hozna, hanem kifejezetten a kiadási oldalt terheli.
Az intézkedések másik nagyon fontos bevételteremtő lehetősége a ványa-kedvezmények szűkítése lett volna. Erről annyit kell tudni a tisztelt Háznak, hogy a jelenlegi 50 százalékos ványa-kulcs mellett az adóbevételek pusztán 32 százalékot tesznek ki a rengeteg adókedvezmény miatt. Bár az év közbeni szabályozóváltoztatások elvileg kifogásolhatók, mégsem érthető, hogy ha már ez a szükségintézkedés nélkülözhetetlen, miért csak ekkora a mértéke? Éves szinten a befolyó nyereségadó 3-4%-ánál érdemlegesebb forrást lehetett volna teremteni az adórendszer ezen legvitatottabb pontjának határozottabb megtámadásával.
A kompenzációs intézkedésekre szánt pénzösszeg nagysága súlyos kívánnivalókat hagy maga után. Még a Kormány is beismeri, hogy csupán részleges ellentételezésről van szó. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a társadalombiztosítás kiadásait 19,5%-os inflációt előirányozva tervezték meg erre az évre. Az infláció mértéke azonban ennél már most jóval magasabb, a KSH szerint 26%-os. Ha tehát kompenzációról gondolkodunk, nem csak a most bevezetendő áremelések inflációs hatását kell figyelembe venni, hanem az előtte lezajlottakét is.
Különösen fontos ezt azért megjegyezni, mert a társadalombiztosítás idei költségvetését azzal a megjegyzéssel fogadták el, hogy amennyiben az infláció magasabb lesz, akkor újabb nyugdíjindexálást hajtanak végre. A nyugdíjasok tehát egy ígéretet kaptak, de úgy látszik, azok voltak a bölcsek, akik erre már akkor is csak legyintettek.
Pedig ha ennek a felosztó-kiróvó rendszerű társadalombiztosításnak van előnye; az az, hogy a nyugdíjak képesek követni a bérinflációt, illetőleg minden egyes kiadás, ami a társadalombiztosításhoz tartozik. Az előző Kormányok azonban ezt a bevételi többletet rendre elvonták, illetve az utóbbi években jó néhány nagyvállalat a járulékot nem fizeti be. Ez a tartozási tétel jelenleg 17 milliárd forint. Ez az összeg számításaink szerint normál körülmények között elegendő lenne minden nyugdíj 1000 forinttal való emelésére, valamint a TB likviditási tartalékának feltöltésére is jutna belőle.
Az előbb elmondott okok miatt azonban a Társadalombiztosítási Alap katasztrofális anyagi helyzetben van. A jelenlegi Kormány a felelősséget nem háríthatja az előző Kormányra teljes egészében, mert ettől a jelenlegi nyugdíjasoknak egy fikarcnyival sem lesz jobb a helyzetük.
Mivel a nyugdíjak elértéktelenedésében részben költségvetési elvonások is szerepet játszottak, másrészt a jelen rendelkezések miatt a vállalatok hátrasorolhatják a társadalombiztosítás követeléseit, ezért javasolom a Kormánynak, fontolja meg: mekkora mértékben vállalja a felelősséget a költségvetés a kialakult helyzetért, és mekkora hányadát hárítja a nyugdíjasokra.
Amíg ez a kérdés rendezetlen, a magam részéről a beterjesztett csomagtervet elfogadni nem tudom. (Taps a bal oldalon.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi