MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Megint az a helyzet állt elő, hogy kikaptunk egy részt egy halmazatból, s abban a részben manipulálunk, azt meg akarjuk oldani törvénnyel, sürgősséggel – és közben az egész halmazatot hagyjuk úgy, ahogy van, rosszul. Az 1974-es törvényerejű rendelet módosítását akarjuk módosítani egy kiragadott kérdésben. Ez a kiragadott kérdés a miniszterelnök felügyeletének a kérdése – ugyanakkor rengeteg megoldatlan problémát otthagyunk, lehetetlenné tesszük, hogy azok rövid időn belül megoldódjanak.
Jelenleg a titkosszolgálatok négy miniszterrel vannak kapcsolatban, illetve ha elfogadjuk a havaslatot, négy lesz összesen – de tulajdonképpen öt kormányzati, hatalmi ághoz tartoznak: a belügyminiszterhez, az igazságügyi miniszterhez, a honvédelmi miniszterhez, ehhez a tárca nélküli miniszterhez és a hadsereg főparancsnokához. Teljesen széttagolódik, áttekinthetetlen. E fölött a miniszterelnök képes felügyeletet gyakorolni, a miniszterelnök képes azt a jogkört, azt a felelősséget és azt a befolyást biztosítani, ami az ügy fontosságához szükséges.
A kisebbségben maradt mind a négy képviselő – Fodor Gábor, Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc és jómagam – egyetért abban, hogy távlatban a nemzetbiztonsági törvényben, annak a rendelkezése szerint valóban nem a miniszterelnökhöz kell közvetlenül kapcsolódnia a négy titkosszolgálat irányításának, kormányzati felügyeletének. Ennek a törvénynek meg kell születnie. És ha megszületik, akkor rendben van, akkor egyetértünk. Mi erről az átmeneti időről beszélünk, erről a – szerintünk – két-három hónapos időszakról, amíg működniük kell a szolgálatoknak, amíg időzített bombák ketyegnek a miniszterelnök úr, a belügyminiszter úr és a többi miniszter urak bársonyszéke alatt, addig ez egy rendkívül fontos, kényes kérdés. Nem véletlenül ragaszkodunk mi – akik rendkívül nagy tapasztalattal rendelkezünk, a pult másik oldalán szenvedve a titkosszolgálati szervek működésétől – ehhez.
Időzített bombáról beszéltem, hiszen a III/III-as ügyosztály csak elföldelve van, de nincs igazából eltemetve. Óriási iratanyaguk van, rengeteg dossziéjuk, ismeretük, amelyeknek a segítségével bármikor zsarolhatnak, bármikor robbanthatnak. Nincs tisztázva a Belügyminisztérium kezelésében lévő irattár kérdése, zárolásának kérdése. Ez mind megannyi időzített bomba – ahogy a belügyminiszter úr ezt több ízben el is mondotta volt.
Úgy vélem, egy ilyen kényes helyzetben ennek a kényes helyzetnek a kézben tartása eminens és primer feladata a miniszterelnöknek. Nem azt jelenti, hogy a rendkívül túlterhelt kormányfő közvetlenül foglalkozzék ezekkel, hiszen kinevezett már egy miniszterelnökségi államtitkár urat, aki az operatív irányítást és a felügyeletet végzi. Itt a politikai felelősségről és a politikai irányításról van szó.
Ha már itt emlegették a külföldi sémákat, igen sok államban – mondhatni a legtöbb államban – a titkosszolgálatok felügyelete és irányítása az Országgyűléshez és a kormányfőhöz kapcsolódik, meglehetősen rövidre zárva az intézkedési hatásköröket. Ilyen szempontból rendkívül fontosnak és súlyos kérdésnek találjuk, hogy ez a dolog megmaradjon a miniszterelnök politikai felelősségi körében, és együttesen sürgessük miniszterelnök úrral, a Kormánnyal, a bizottságokkal, hogy a nemzetbiztonsági törvény mielőbb megszülessék, átgondoljuk abban az összes kapcsolódó lehetőséget, s végleges módon rendezzük ezt a kérdést.
Azt hiszem, ebben teljes egyetértés van valamennyi, az üggyel foglalkozó bizottság valamennyi tagja között, hogy ennek a törvénynek mielőbb meg kell születnie. Éppen ezért javaslom, vessük el ezt a törvényjavaslatot, és foglalkozzunk minél előbb a nemzetbiztonsági törvény megalkotásával. Felkérjük a Kormányt, hogy ezt mielőbb terjessze be.Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
