LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim!
Sok adót fizetnek vagy nagyon sok adót fizetnek? Vajon mit válaszolunk azoknak az embereknek, akik ideküldtek bennünket?
A kérdést ebből a szempontból nem lehet megnyugtatóan megválaszolni.
Mire költjük, hogyan gazdálkodunk az adófizetők forintjaival? Mit nyújt az állam, mit kapnak az állampolgárok a befizetésekből, az elvonásokból?
A kérdés így sokkal gyakorlatiasabb – a válasz lehangoló.
A külső körülményektől függetlenül a költségvetés újraelosztása a nemzeti jövedelem kétharmadára, nemzetközileg is elfogadhatatlanul magas hányadára terjed ki. A hatékonysága botrányos. Az állam által nyújtott szolgáltatások színvonala alacsony, pazarló, megalázó. A felhasználásban a hatékonyság, az ösztönzés, az érdekeltség, az ellenőrzés legelemibb jelei sem fedezhetők fel. Ezt a költségvetést, ezt az államháztartást, ezt a szent tehenet szolgálják a beterjesztett adótörvény-javaslatok.
Kormány addig nem lehet a szabadság kormánya, amíg a felesleges terheket, a koloncot le nem veszi a nép nyakából! Teret nem biztosít az ambíció, a tehetség, az egyéni és a közösségi kezdeményezés tömérdek lefojtott és elnyomott energiájának!
Ezek a törvényjavaslatok erre nem alkalmasak. A külső és a belső gazdasági folyamatoktól függetlenül a költségvetésnek biztosítanak abszolút elsőbbséget, holott az emberek azt követelik, hogy az ország gazdasági teljesítményével összhangban, és ne további eladósodásból éljünk! Ne engedjük tovább hatalmasodni azt a vízfejet, melyet úgy tűnik, nem lebontani, hanem elfoglalni törekedik a kormányzat! Az adók növelése ezt is jelenti!
Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy dönthessünk, ezeket az adótörvényeket alapvető információk híján tárgyaljuk! A Kormány ugyanis ígéretei ellenére sem készítette el azokat a felméréseket, amelyek világos képet adnak az ország helyzetéről, és kiindulópontjai lehetnének minden további intézkedéscsoportnak. Nem tartotta be a Kormány azt az ígéretét sem, hogy a gazdasági fellendülés lehetőségét biztosító hároméves programját a legalaposabb vizsgálat céljából az Országgyűlés elé terjeszti, és amelynek alapján dönthetnénk az egymásra következő lépések sorozatának szükségességéről.
A kormánypártok válságból kivezető tervei a választási ígéretek rózsaszín leányálmaiban elhaltak a mai napon. A közvélemény bizonytalanságban várja a beígért kormányátalakítást. Meg kell akadályoznunk, hogy ezen a címen a Kormány újabb hónapokra kérjen haladékot a hatásos intézkedések megtételére!
Az ország nem is annyira katasztrofális gazdasági helyzetével volt összefüggésben az a beszéd, amelyben a miniszterelnök úr minden dolgokról az igazat, a tiszta igazat mondta el. Fontos ez számunkra, hogy a gazdaság következő évi szabályozásáról ezen ismeretek tudatában dönthessünk.
Tisztelt Országgyűlés! Az adófilozófiai vita évek óta tart hazánkban arról, hogy az alacsonyabb adókulcsok ösztönzik-e a termelést, és végső fokon magasabb termelés, magasabb nemzeti jövedelem mellett kedvező, növelő hatással vannak az adóbevételekre is. A Kormány, sajnos, tovább növeli az adókat, a források centralizációját – úgy látszik, ezzel ellentétes véleményen van. Legnagyobb megdöbbenésemre a tájékoztatóban még ezt a megállapítását is rögzítette – idézem –, hogy "A gazdaság szereplőinek mozgásterét nem az adórendszer korlátozza.".
A magyar gazdaság, a magyar gazdálkodók adóterhe másfélszerese, kétszerese a piaci versenytársakat sújtó központi elvonásoknak, döntő mértékben korlátozzák a lehetőségeket és az eredményes piaci szereplést.
A beterjesztett javaslatokból megállapítható, hogy a hatalmon lévőknek nem sürgős a gazdasági rendszerváltás. Az 1990-es esztendőt teljes egészében a politikai átalakítással töltöttük el, és a tervezetek 1991-re sem mutatják a gyökeres átalakítás szándékát. Ez pedig tűrhetetlen, hiszen minden figyelmünket a termelésre kellene összpontosítanunk; a gazdaság, a gazdálkodás gondjai semmivel sem kisebbek, mint a politikaiak voltak!
Nem engedhető meg még egy esztendő késedelem, hiszen a gazdaság már az idén is mérhetetlen károkat szenvedett el, és ma már veszélyezteti az ország működőképességét. A Kormány nem javasol rendszerszerű változásokat az adótörvényekben, nem lát lehetőséget az adómértékek, az adókulcsok érdemi módosítására, csökkentésére. Annyi pocskondiázás után ezzel tulajdonképpen szentesíti és magáévá teszi a Németh Miklós vezette kormány és pénzügyminisztere, dr. Békesi László adópolitikáját utólag. Erre nekem kell emlékeztetni, ha már – nyilván nem szemérmességből – elfelejtették ezt megtenni. (Taps a bal oldalról.)
Szabó Iván képviselőtársam hasonlatához egy megjegyzést engedjenek meg: akinek gyémántja sincs, akinek szene sincs, az a másét csiszolgatja. (Derültség és szórványos taps.) Nem az a legnagyobb baj, hogy nem tudtak jobbat kidolgozni, hanem az, hogy sok helyen rontottak rajta. Az előző Kormány tagadhatatlan sikereit arra kívánják felhasználni a változatlanságra hivatkozva, hogy leplezzék azt a szándékot, hogy a bérből és fizetésből élőket nagymértékben megterhelik adókkal, míg másokat további előnyökhöz juttatnak a kedvezmények szélesítésével.
A KGST széteséséből, a dollárelszámolásra történő átállás cserearány-veszteségeiből, az új kis- és középvállalatok kiépülésének költségeiből, az új tőkés réteg kialakulásainak terheiből keletkező, a továbbiakat még tovább növelő adókat a kormányzat szinte kizárólag a bérből és fizetésből élőkre kívánja hárítani. Én ezt nem fogadom el. Önök arányos teherviselést ígértek, valósítsák meg! (Bekiabálás balról: Úgy van!)
Sajnos a Kormány javaslatai – a gazdasági program híján – csupán egy évre szólnak. Célszerű lenne pedig már most működtetni egy közép- és hosszabb távú adórendszer egyes elemeit, lehetővé kellene tenni azok kipróbálását, és a fokozatos átállással a nagyobb megrázkódtatások elkerülését. Az államtitkár asszony utalásával szemben erre vonatkozóan a tervezetben nincsenek beépítve javaslatok.
Nagyon nagy hiba, hogy a kormánykoalíció államháztartás-reformjáról szóló elképzeléseit nem ismerhetjük; ez sajnos további súlyos késedelmet okoz a gazdasági rendszerváltásban. Helyes viszont, hogy nem javasolják az általános forgalmi adó gyökeres átalakítását, bár a jelen rendszer hibái ismertek. Magam is egyetértek ugyan a nulla és 25 százalékos adókulcs egymáshoz való közelítésével és a jelenlegihez képest a kedvezményes adókulcs alá tartozó fogyasztási javak körének szűkítésével, de ez a lépés ma az ország súlyos, válságos helyzetében nem léphető meg. Nem léphető meg, mert a nulla adókulcs az élelmiszerekre és olyan alapvető szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek árának az emelése elsősorban és elviselhetetlenül sújtaná az alacsony jövedelműeket, a sokgyermekes családokat és a kisnyugdíjasokat. Ezt nem helyeselhetjük.
És nem fogadhatjuk el ezt a változtatást azért sem, mert nem akarunk további inflációt gerjeszteni. Hiszen ez a lépés a mi számításaink szerint mintegy 12 százalékos áremelkedést okozna. Az 1991. évi eddig közel 40 százalékost ezzel megtoldani már nem lehet, hiszen így az inflációs folyamatok könnyen ellenőrizhetetlenné válhatnak.
Nehezen érthető, hogy a Kormány az Érdekegyeztető Tanáccsal kötött megállapodással ellentétben miért nyújtotta be a 16. § B-változatát, a benzin és az olajok ÁFÁ-jára vonatkozó javaslatát. Mi, szocialisták, a fix összegű fogyasztási adó mellett vagyunk, az A-változatot fogadjuk el. Részben azért, mert féltjük a költségvetést egy, az olajárcsökkenéssel bekövetkező adóvétel-csökkenéstől, részben pedig azért, mert az ÁFA bevezetése ezekre a termékekre, a visszaigénylés egy öngól lenne, hiszen nem lehetne elválasztani a jogosultak és a jogosulatlanok körét, főként pedig azért, mert ez az áremelkedéssel együtt ellenőrizhetetlenül növelné a költségvetés bevételeit, és egy ár-,adóspirált indítana be, ami kész öngyilkosság.
Örülök annak, hogy a korábbi adótörvényben meghagyták a beruházási ÁFA eredeti csökkentési ütemét. A beruházások további csökkenése ugyanis katasztrofális helyzetet teremtene, meglévő vagyonunk felélését eredményezné. Az ÁFA-törvénymódosítást a beterjesztendő módosításokkal elfogadjuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
