VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az előttem felszólalt képviselők szóltak a törvényjavaslat előnyeiről, pozitív vonásairól e tekintetben. A magam részéről el tudok tekinteni attól, hogy ezeket részletesen hasonlóképpen én is kifejtsem.
A szocialista párti képviselőcsoport támogatja ezt a törvényjavaslatot, abból kiindulva, hogy elemi társadalmi érdek fűződik az igazságszolgáltatásban dolgozók stabilitásához, biztonságához. Ez nem csak szubjektív kategória, hanem szélesebb értelemben egy politikai érték is, amely a jogbiztonsághoz fűződő társadalmi érdeket fejezi ki, és erre nem árt még egyszer felhívni a figyelmet a legfőbb ügyész úr által adott múlt heti válasz parlamenti fogadtatását illetően sem.
A tervezet vonzóvá akarja tenni az igazságszolgáltatási pályát a fiatal jogászok számára, szinte teljes egészében kiiktatja azokat a diszkrecionális elemeket, amelyek a karrier egészét bizonytalanná tehetik, egy világos, áttekinthető perspektívát ad. Nem a tárgyhoz kapcsolódóan, de meg kell, hogy jegyezzem – és talán ebben az itt ülő néhány kollégám is meg tud erősíteni –, hogy valóban vonzó a kezdő fiatal jogászok számára ez a kezdőfizetés. Hozzá kell tennem, hogy ezt a kezdőfizetést az egyetemi oktatók, akik ezeket a hallgatókat képezik, körülbelül 15 esztendő alatt egy jó előmenetel esetében tudják magukénak. Dehát ez nem a tárgyhoz tartozik és semmiképpen nem von le a javaslat értékeiből.
Ugyanakkor szeretnék néhány kritikai észrevételt elmondani, amely főként az igazságszolgáltatásban dolgozók véleménye alapján fogalmazódott meg.
Elsőként szeretném a Parlament figyelmébe ajánlani azt a tényt, hogy már a tervezet vonzóvá kívánja tenni az igazságszolgáltatási pályát a kezdők számára, ugyanakkor meglehetősen bizonytalan annak a megítélése, hogy vajon a tervezetben foglalt előmeneteli és bérezési rendszer meg tudja-e tartani a pályán azokat a fiatal szakembereket, akik 10-12 esztendő múlva az igazságszolgáltatás derékhadát alkotva szakmailag is talán a legjobban felvértezve olyan csábítások előtt is állnak, amelyek elvonzzák őket erről a pályáról. Picit talán konkrétabban arról van szó, hogy a tervezetben foglalt javaslat, miszerint a harmadik fizetési osztály – ez az az ominózus réteg, amely 10-12 esztendős munkaviszony után valóban a helyi bíróságon a bírói és ügyészi testület derékhadát alkotja – a későbbiekben milyen perspektívát tudhat magáénak. És itt a perspektíva meglehetősen korlátozott, javasolni fogjuk a módosító indítványunkban azt, hogy ezt némiképpen oldjuk fel a törvényben, hiszen ennek megfelelően, a javaslatban foglaltaknak megfelelően tulajdonképpen 45 éves korra gyakorlatilag bezárul az előmeneteli lehetőség, legalábbis, ami a fizetést illeti. Ezt újra át kell gondolni és ebben a tekintetben kérem, hogy majd módosító indítványunkat megfelelően mérlegeljék.
A második észrevétel elsősorban a bevezetés szakaszosságát illeti. Köztudomású ma már az igazságügyi szolgálatban dolgozók között, hogy itt az 1991-es esztendőben egy háromlépcsős bevezetés történik, amely különböző százalékok szerint juttat majd a fizetésemelésből az igazságszolgáltatásban dolgozók számára. Félő, hogy a gazdasági helyzet és az infláció esetlegesen a harmadik részletet már túlságosan is jelképessé teszi. Meg kellene fontolni, hogy mennyiben van a Kormánynak pénzügyi lehetősége arra, hogy ezt a szakaszos felbontást némiképpen megpróbálja tömöríteni és nem túlságosan szétdarabolva biztosítani.
Elhangzott már, az előttem szólók is tolmácsolták és tulajdonképpen a törvényjavaslatot megelőző tervezetben is szerepel a negyedik szakaszban egy ominózus d) pont, amely inflációs követési kötelezettséget határoz meg. Ez nyilvánvalóan összefügg azokkal a módosító javaslatokkal, tehát többféleképpen megoldható, de ez nyilvánvalóan a konkrét pénzügyi lehetőségek függvényében mérlegelhető.
Szóltak az igazságszolgáltatásban dolgozók arról, hogy a különböző pótlékok tekintetében bizonyos egyértelműséget kérnek számon a törvényjavaslaton, olyan értelemben, hogy vezetői pótlékot az kapjon, aki valóban vezetői tevékenységet végez, bírói és ügyészi pótlékot pedig az kapjon, aki valójában tárgyaló bírói, ügyészi munkát lát el.
Ezeknek a kritikai észrevételeknek a sorában szeretném felhívni a Parlament tisztelt figyelmét arra, hogy tulajdonképpen úgy vélem, némiképpen már a szabályozásban vagy a törvényjavaslatban az ügyészi szervezettel kapcsolatos előképek tetten érhetők és jelen vannak. Ennek a törvényjavaslatnak a jelenlegi alkotmányi szabályozás keretei között kell maradnia, nem lehet megelőlegezni egy későbbi, az ügyészi szervezet egészére vonatkozó elképzelésnek egy konkrét megjelenését. Itt határozottan és konkrétan a legfőbb ügyész besorolásáról van szó, amellyel nem pénzügyi problémák vannak, hanem az az alapvető problémánk, hogy nem felel meg az alkotmányos helyzetének a jelenlegi besorolása, hiszen őt személy szerint a Parlament választja, mégha 50 százalékos szavazati arányban és nem kétharmados szavazati arányban. Ez tehát gyakorlatilag már előrébb mutat, mint amennyire az egész problematika a Parlament előtt ismert.
Végezetül szeretnék szólni arról, hogy az alkotmányügyi bizottság ülésén is kezdeményeztük, és az alkotmányügyi bizottság is támogatta ezt a javaslatunkat, és kezdeményezte a közszolgálati törvény tárgyalását. Elhangzott a bizottsági ülésen – és szeretném itt is megismételni, mint ahogyan ezt a napirend előtti hozzászólásban már alkalmunk volt hallani –, nem jó hatást vált ki, ha egy két hónappal ezelőtt beterjesztett közszolgálati törvényjavaslat tárgyalását a Parlament nem kezdi meg, nem indul meg az általános vita. Ez mindenképpen bizonytalanságot jelent a közigazgatásban dolgozók számára, ugyanakkor a bírák, ügyészek anyagi helyzetét és előmenetelét pedig dícséretes gyorsasággal kívánja a Parlament tető alá hozni.
Én nem az utóbbi ellen szólok, hanem azért emelek szót, hogy a Parlament minél hamarabb kezdjen hozzá a közszolgálatban dolgozók viszonyainak rendezéséhez is. (Taps balról!)
