LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Néhány gondolattal szeretném kiegészíteni Eörsi Mátyás kollégámat, és előzetesen kicsit korrigálni szeretném Szabó Iván bizottsági elnökünket, aki egy kicsit túlzottan idilli képet festett arról a bizottsági ülésünkről, amikor ezt tárgyaltuk. Az igazság, hogy a törvény fontosságát és alapvető, jó, racionális elveit senki nem kifogásolta, de a részleteket tekintve néhány, azt hiszem, jogosan szélsőséges álláspont mindkét oldalon, különösen az adókedvezmények tekintetében, megfogalmazódott.
Külföldi befektetőkkel vagy befektetni szándékozókkal Magyarországon és külföldön beszélve több igény fogalmazódott meg a magyar törvényhozást és a magyar jogviszonyokat tekintve. Érdekes módon három olyan kérdés szűrődött le – ami számomra is meglepő volt, amikor egy kis statisztikát csináltam –, amit kiemelt mindenki. Az egyik a magyar tulajdonviszonyok rendezése. Addig nem jön be ide egy komoly tőke Magyarországra, amíg a tulajdonviszonyok, az ingatlanszerzés, ingatlankezelés nincs tisztességesen rendezve! (Közbekiáltások: Így van! Nagy taps középről.)
A második ilyen – és ez volt számomra talán a legnagyobb meglepetés – a számviteli rendszerünk tisztázatlansága. Nagyon sokan kifogásolták, túlbonyolított, nem tükrözi a valóságot. Ezzel kapcsolatban kicsit szomorúan vettem tudomásul, ha ez igaz – és örülnék, ha a Pénzügyminisztérium megnyugtatna efelől –, hogy a jó előkészítési stádiumban lévő számviteli törvényt csak 1992-re tervezik életbe léptetni. Úgy érzem, ez túlzottan hosszú idő, nem látom indokát, miért ne lehetne ezt 1991-ben életbe léptetni.
A harmadik ilyen volt – és ez a mostani témánk – az adózási rendszer stabilitása. Rettentő fontos, mindenki kifogásolná azt, ha ez az adózási rendszer gyakran és ráadásul negatív irányba változna. Elismerve például ennek a bizonyos 20%-os általános kedvezménynek nemzetközileg a szokatlanságát, valóban nem jogos ez általában, de nem biztos, hogy ebben a helyzetben nem célszerű legalább átmenetileg még fenntartani. Ha elterjed a híre annak a nemzetközi kereskedelemben és a befektetési piacon, hogy Magyarország most változtat, éppen, amikor be szeretnénk hozni a legtöbb tőkét és a legtöbb befektetőt ide csábítani, nem biztos, hogy ez célszerű. Én ezt megfogalmaztam a bizottsági ülésen is.
Még kevésbé tartom indokoltnak, hogy az alapítói vagyont 25 millióról 50 millió forintra emeljük. Úgy érzem, ez ebben a helyzetben egy megengedhetetlen, de legalábbis nem célszerű változás. Indokolt lenne ennek a fenntartása. Ebben magam is be akartam adni egy módosító javaslatot, de kézhez kapva Csépe Béla képviselőtársam javaslatát, amelyet messzemenőleg támogatok, szó szerint azt tartalmazza, amit én is szerettem volna. Talán indoklásként kiegészítettem volna ismételten azzal, hogy a stabilitás olyan mértékben fontos elem jelen pillanatban, talán nem is az infláció kérdése az, amit ellenérvként ez ellen a kormányjavaslat ellen fel lehet hozni, hanem az, hogy feltétlenül stabilnak kell egy ilyen rendszernek lenni, és nem szabad azt a látszatot sem kelteni, hogy az 50 millió forint törzstőke alatti, tehát kisebb társaságok alapítását a magyar Kormány, illetve a magyar törvényhozás nem kívánja támogatni. Úgy érzem, ennek még a látszatát is el kell kerülni!
Tehát összefoglalva: szeretném azt javasolni és a Kormánynak megfontolásra ajánlani, hogy ezeket a kedvezményeket tartsa – amennyire lehet – életben. A 20%-os kedvezmény törlése az, amiről úgy érzem, még valamilyen formában elfogadható és indokolható, de az alapítói vagyon változtatását semmiképpen nem javasolom. Kérem, hogy ezt a módosítások elbírálása során a Kormány vegye figyelembe.
Ezen túlmenően rendkívül pozitívnak tartom a törvény többi alapelvét, különösen az engedélyeztetési eljárás procedúrájának a megszüntetését és a Kormány diszkrecionális jogának megszüntetését, amelyet igen sok külföldi befektető kifogásolt az elmúlt időszakban.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
