TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
TARDOS MÁRTON (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ártörvényről tárgyalunk, és mindnyájan tudjuk, hogy a piac és a szabad árak lényegileg azonos fogalmak. Ezért én azt gondolom, hogy nem a törvényi szabályozás, hanem a szabad árak felé tett határozott lépés az, ami jelentőséget ad a mai vitának.
Mire szeretném felhívni a figyelmüket? Arra szeretném, hogy deklarált szabad ár még nem jelent keresletet és kínálatot harmonizáló árat, még nem jelent piaci viszonyokat. Nem azért nem jelent, mert a monopóliumok ezt megzavarják, hanem azért, mert a gazdaságban működő vállalatok, gazdasági egységek, a gazdasági irodalomban gazdasági ügynöknek nevezett egységek nagy száma még nem tanulta meg, hogyan kell piacgazdaságban gazdálkodni, hogyan kell az árakat megállapítani, melyek azok a tényezők, amelyeket figyelembe kell venni.
Az elmúlt időszakban a magyar kormányok büszkék voltak arra, hogy milyen nagy része a magyar áraknak szabad ár. Mi – közgazdászok – tudtuk ebben az időszakban is, hogy a szabad árak jelentős része nem hangolja össze a piacot, nem hoz létre olyan helyzetet, hogy megszűnik a hiány, és a fölösleg meg az árak mozgása automatikusan megtisztítja a piacot, mint ahogy azt a tankönyvek tanítják.
A magyar viszonyok között ilyen piacmegtisztításra ritkán kerül sor, s ennek az az oka, hogy a magyar vállalatok – elsősorban az állami vállalatokra gondolok és a szövetkezeti nagyvállalatokra – akkor is normákhoz, méghozzá az állam által megállapított normákhoz tartják magukat, amikor szabad árral gazdálkodhatnak, szabadon gazdálkodhatnak, és a szabad árat csak annyiban tekintik másnak, mint a kötött árat, hogy itt nagyobb nyereséget tudnak realizálni. Igyekeznek azoknál az áruknál is nagy nyereséget realizálni, amelyek nem adhatók el, vagy nem adhatók el könnyen a piacon, és nagyon sajátos piaci taktikát alakítanak ki.
Most nehéz időszak következik a szabad árak vonatkozásában. Az eladóknak és a vevőknek meg kell ismerniük egymást. A gyakorlat fogja csak ezt a tanulási folyamatot elősegíteni, csak a gyakorlatban lehet elérni, hogy itt bekövetkezzen az igazi változás, hogy megszűnjön a hiány a magyar gazdaságban, és az ármechanizmus funkciójának megfelelően működjön.
Higgyék el, hogy ehhez a kívánt lépéshez csak az első tett, hogy felszabadítjuk az árak zömét. Az igazi tett akkor következik be, ha meg tudjuk változtatni az állami és szövetkezeti vállalatok és a magánvállalatok viselkedési normáit. Ehhez a munkához kívánok igazán erőt magunknak itt a Parlamentben, az országban, de ennek jegyében elfogadom és támogatom az ártörvényt a mai formájában. Lényegtelen szabályozási megjegyzéseinkről pedig a részletes vitában fogunk szót ejteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
