MOLNÁR TIBOR, DR. (SZDSZ)
MOLNÁR TIBOR, DR. (SZDSZ)
MOLNÁR TIBOR, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Urak! Köztudott, hogy Magyarországon a fogyasztás tejből és tejtermékekből 1987-ben érte el a csúcsot, amikor is 200 kg volt az egy főre jutó fogyasztás. 1988-tól 1990-ig azonban a 28 százalékos, majd a 38 százalékos, végül a 42 százalékos központi kormányzati fogyasztói áremelkedés hatására, illetve a reálkeresetek általános csökkenése miatt a fogyasztás erőteljesen csökkent. E kedvezőtlen folyamathoz hozzájárult még az is, hogy a múlt évben a termelőknek biztosított támogatást megszüntették, és a fogyasztói árkiegészítés is meglehetősen beszűkült. Ebben a helyzetben a tejipar értelemszerűen feldolgozással, majd exportálással próbálta a fölös mennyiséget levezetni, ám 1990-ben szinte minden feltétel különösen kedvezőtlen az exportra.
Ez több okra is visszavezethető. Egyrészt a múlt évi 70 százalék támogatás helyett az exportra ebben az évben már csak 50 százalékot, augusztus 15-től kezdődően pedig már csak 30 százalékot folyósított a kormányzat, miközben a tej alapanyagára és a feldolgozáshoz szükséges egyéb alapanyagok ára átlagosan 50 százalékkal emelkedett.
Tovább nehezíti az export helyzetét az a tény, hogy a Közös Piac tagországai a múlt év szeptemberében egy százalékkal magasabb tejtermelésre adtak engedélyt. Ilyen körülmények között aligha várható, hogy a vaj- és tejporexport tekintetében a világpiacon számottevő kedvező változás következzen be.
Mára rendkívül aggasztó helyzet alakult ki. Országunkban a tejtermékek fogyasztása az életszínvonal csökkenése, az áremelkedések hatására óriási mértékben csökkent, ami rendkívül hátrányos arra gondolva, hogy az egész társadalom érdeke az lenne, ha éppen ezekből emelkedne jobban a fogyasztás. Ugyanakkor a szövetkezeti tejtermelők, valamint a magángazdák nem csökkentették termelésüket, emiatt jelentős, egyes megyékben pedig kritikus a fölös tejmennyiség, amelyet egyedül a feldolgozott termékek exportjával lehetne levezetni.
Az említett kedvezőtlen világpiaci feltételek mellett ez azonban nem vállalható. Világosan látszik, hogy súlyos a helyzet, és ennek messzemenő hatása lehet az egész nemzetgazdaságra. Ma már minden érintett fél tudja, hogy elkerülhetetlen országunkban a tejtermelés csökkentése. Nem mindegy azonban, hogy ez milyen módon valósul meg.
Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy Magyarországon hosszú idő kellett, amíg a szarvasmarha-állomány a mai szintig eljutott. Végső soron ha a jelenlegi helyzetben nincs megoldás, ez odavezetne, hogy ezt az állományt nagymértékben vissza kell fejleszteni.
Egyes megyékben és egyes városokban, így Hajdu-Bihar megyében is a fölös tejmennyiség elviselhetetlen mértéket öltött az országos átlaghoz képest. Ma a szövetkezeti tejtermelők és a magángazdák ostromolják a tejipart, hogy milyen mennyiségű tejet fog felvásárolni tőlük, választ azonban képtelenek adni, hiszen az illetékes minisztériumok semmiféle kapaszkodót nem hajlandók megadni sem a termelésre, sem az árakra vonatkozólag. Amennyiben ez a helyzet továbbra is fennmarad, jövőre összeomolhat a tejipar, aminek beláthatatlan következménye lenne a mezőgazdaságra, állattenyésztésre, a háztáji állattartásra, a tejtermelésre, feldolgozásra, a foglalkoztatásra, egyszóval a nemzetgazdaságra.
Kérdezem tehát a miniszter urakat:
1. Mit tesz a kormányzat a belső fogyasztás további csökkenésének megakadályozása érdekében?
2. Végleges-e a Kormány elhatározása, hogy megszünteti az eddigi fogyasztói árkiegészítést a tejtermékekre is?
3. Amennyiben megszüntetnék a fogyasztói árkiegészítést, tervezik-e azt, hogy ezt szociálpolitikai célokra úgy használják fel, hogy a leginkább rászorultak tejet, illetve tejtermékeket bonra vásárolhassanak vagy a szociális intézmények kaphassák meg a kedvezményes vásárlás lehetőségét.
4. Kívánja-e a Kormány szabályozni a tej felvásárlási és értékesítési árát és hogyan?
5. Terveznek-e olyan exporttámogatást, amely legalább nullszaldót jelent a termelők, illetve feldolgozók számára?
6. Elfogadja-e a kormányzat azt, hogy e súlyos helyzetben a tejtermelés visszaszorítása csak szabályozottan, fokozatosan mehet végbe?
Végül: Mi az oka annak, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a tejipar állandó megkeresésére sem volt hajlandó elképzeléseit közölni, nem is beszélve arról, hogy a tejipar konkrét javaslatokat is tett a helyzet kezelhetősége érdekében? (Taps a bal oldalon.)
