SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, a most kialakult légkörben talán fölösleges lenne, ha én minden hozzászólásra vissza-visszatérve reagálnék. Szükségesnek tartok azonban néhány alapvető gondolatot elmondani, és meg lettem szólítva konkrét kérdésekkel is, amelyekre természetesen felelnem kell.
Az egyik gondolatkör, ami állandóan megjelenik, ha a Társadalombiztosítási Alapról beszélünk – kellő hozzá nem értéssel, mint hallottuk jogos felvetés formájában –, a biztosítási elv kérdése. A nyugdíjügyekben a magyar Országgyűlés régóta, nemcsak mostani ciklusában kénytelen volt eltérni a biztosítási elvektől. Mi is eltértünk már tőle, amikor a legalacsonyabb kategóriában emeltünk 300 forintokat. Kényszerintézkedés ez, senkinek sincs javára, kivéve annak a rétegnek, amelyik éppen valóban szociális indíttatással jut hozzá nyugdíj-kiegészítéshez vagy olykor nyugdíjemeléshez.
Szeretném arra fölhívni a figyelmet, hogy ezek az egyszeri juttatások, amikről itt szó van, tulajdonképpen utólag, kamatmentesen kifizetett minimális nyugdíjemelések. Ha ezt megnézzük, az eredeti javaslat 2400 forintja havi 200 forintos nyugdíjemelést jelent éves vonatkozásban azzal, hogy nem garantálja, hogy a jövő évben is folytatódik. Ha jól emlékszem, egy évvel ezelőtt volt először hasonló nyugdíjjuttatás, akkor 2000 forintos mértékben.
Szeretném arra fölhívni a figyelmet, ha elfogadnánk azt, hogy a nyugdíjak reálisak – számos szempontból nem fogadjuk el –, akkor egy azonos kifizetés, mindenkinek ugyanaz az összeg negatív diszkriminációt jelent a nagyobb nyugdíjasok számára a biztosítási elvtől való eltérés, és relatíve preferálja a kisebb nyugdíjasokat. Nagyon sok polgártársunk kifogásolja ezt, és elvi alapokon igazuk van. A jelenlegi kényszerhelyzetben azonban nincs igaza, mint ahogyan ezt számos hozzászóló az SZDSZ- és a FIDESZ-frakcióból is kifejtette, különös figyelmet kell fordítanunk a biztosítási elv kárára is az alacsonyabb rétegek felé.
A tisztelt bizottság által beterjesztett javaslat és a kormányjavaslat között összegszerűségében jelentős, több milliárdos eltérés van. Az év vége felé közeledve bátrabbak lehetünk, erre biztatott az MSZMP-javaslat is… (közbeszólások: MSZP) … megkövetem, elnézést kérek, a Magyar Szocialista Párt javaslata. Azonban ezt a javaslatot ebben a formájában mi most felelősséggel nem merjük támogatni. Most nagyon nem fejtem ki, mert visszavonta a képviselőasszony, ha jól értettem, de engedjenek meg egy-két gondolatot erről, hogy a mi felelősségünk is kitükröződhessék.
Való igaz, az elmúlt négy év folyamán a II. félévben a bérkiáramlás egyharmadával mindig meghaladta az I. félévit. Az idei évben azonban, nem tudunk még, ugye, beszámolni a II. félévről, de be tudunk számolni az I. félév összehasonlításáról a következő hónapokra, és ott jelentős elmaradást találunk. Nemcsak arról van tehát szó, hogy a nyolc hónapot egybevetve prognosztizáljuk, hanem keressük már azt az emelkedést, ami szokott lenni, és nincs meg! Ezért félünk.
A másik, ami objektív dolog: tavaly szeptemberben 15 milliárd tartaléka volt a társadalombiztosításnak, jelenleg pedig 700 milliója van! A két szám közötti különbség magáért beszél, és én arra figyelmeztetem a tisztelt Képviselőházat, hogy legyen tudatában: ha elfogadjuk – javaslom, fogadjuk el – a szociális bizottság javaslatát, ezzel egy kockázati tényezőt is elfogadtunk.
Azt is szükségesnek tartom elmondani, hogy végül is tavaly keletkezett vagy 26 milliárdnyi többlet. És ez valóban a végén keletkezett, de ne felejtsük el, hogy ebből 15 milliárdot elvitt a családi pótlék, amit majd visszakapunk, van követelésünk a költségvetéstől. Egyetértek, de ezt most nem tudjuk behajtani. Ugyanakkor itt vagyunk evvel a kintlévőséggel. A kintlévőség ügyében valóban megtettünk egy lépést, a kamatemelést, és meg kell tegyük a másik lépést is. Nagyon szeretném, ha ezt komolyan vennénk, ne úgy játsszon a kormányzat és a tisztelt Ház, hogy fenyegeti a vállalatokat, hogy elindítom a csődeljárát, aztán majd ijedtében befizeti, hanem legyen akkor olyan kemény a szabályzat, hogy semmiképpen veszteség ne érhesse a társadalombiztosítást!
Jelenleg ugyanis a behajthatósági sorrend annyira a végén van, hogyha így megy csődbe a vállalat, abból a társadalombiztosítás egy fillért nem fog kapni. Ezért nagyon határozottan fogjuk újra és újra előterjeszteni, hogy ez a bérekkel egy színvonalon szereplő tartozásként legyen elszámolva.
Nagyon fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy a vállalatok eladósodása a társadalombiztosításnál nem 1990-es jelenség, erre is célzott már valaki, jó 6 milliárd adósságot már örököltünk, utólag kár ezt már mondani vagy szemrehányást tenni, itt most nem a bűnöket keresem, de azt kérem, erősítsük meg magunkat, mindannyiunkat tisztelt Törvényhozás. Ha ilyen jellegű cselekedetekkel találkozunk, rögtön az elején hatékony ellenlépéseket kell tenni, nem pedig egy ilyen hatalmas adósságtömeggel küszködni, amely tartozáson a vállalatoknak a léte és nemléte is függhet.
Mindezek alapján kérem, hogy a benyújtott módosító indítvány szellemében a tisztelt Ház a törvényjavaslatot fogadja el. (Taps jobbról.)
