BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Oláh Sándor Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném a miniszeterelnök úr nevében is biztosítani Önt arról, hogy van tudomásunk az Alkotmánybíróság döntéséről, annak minden részéről, annál is inkább, mert mi magunk voltunk ennek a kezdeményezői, személy szerint a miniszterelnök úr, illetőleg én mint szakminiszter voltunk abban a szerencsés helyzetben, hogy az alkotmányértelmezéssel kapcsolatos kérdéseket megfogalmazhattuk és az arra adott választ is tanulmányoztuk.
Ennek alapján felhívnám a képviselő úr figyelmét, hogy a képviselők számára is szétosztott és A nemzeti megújhodás programja címet viselő kiadványunk IV. fejezete, amely foglalkozik a gazdaságpolitika kérdéseivel, 3. pontjában, a vállalkozásfejlesztés és privatizáció kérdéseivel összefüggő körében, a 34. oldalán az alábbiakat tartalmazza – én is idézni leszek kénytelen –: "A Kormány a korábbi tulajdonok természetbeni visszaadását általában nem támogatja. A termőföld esetében az alkotmányjogi vizsgálat alapján lehet dönteni az eredeti (az 1947-es) tulajdoni állapotokat is figyelembe vevő tulajdonjogi rendezésről. Cél: a polgárok földmagántulajdonára épülő agrárgazdaság megteremtése. A földreform során mindenekelőtt a mezőgazdasági tevékenységgel és a földműveléssel foglalkozó falusi réteget kell földhöz juttatni." Ez az idézet a nagyterjedelmű program mellett szó szerint megtalálható a kisebb, lényegesen rövidebb összefoglalóban is.
A fentiekből következően semmiféle konfliktust nem látok a Kormány imént idézett programja és az Alkotmánybíróság döntése következtében előállt helyzet között. A Kormány álláspontja szerint – amint ezt a program is tartalmazza és abból is tükröződik – a 40-es, 50-es évek államosításai valóban nemcsak igazságtalanok voltak, de a nemzetgazdaságra is pusztítóan hatottak. Éppen ez az a pusztítás, ami jelen lehetőségeink természetszerű korlátja is egyben. A realitások talaján állva ebben az országban nem vagyunk képesek az általános reprivatizációra, mert ez nem teremtene olyan körülményeket, amelyek alapját jelenthetnék a gazdasági fellendülésnek.
A nemzeti megújhodás programjában kifejtett szándék arra ösztönzi a Kormányt, hogy az általános társadalmi igazságérzetnek, a közteherviselés igényének és a gazdasági racionalitásoknak megfelelően keresse azokat az utakat, amelyek elősegítik a magántulajdonon alapuló piacgazdaság mielőbbi, a gazdasági felemelkedésünket megalapozó kiépítését, úgy azonban, hogy a tervezett intézkedései megfeleljenek az alkotmányosság szigorú és mellőzhetetlen követelményeinek.
A Kormánynak meggyőződése az, hogy ebbéli törekvései nem ellentétesek a Parlament által a közelmúltban már elfogadott úgynevezett előprivatizációs törvénnyel, az Ön által idézett 1990. évi LXXIV. számú törvénnyel, amelyet Önök szavaztak meg és immár hatályos. És mód nyílik arra is, hogy az arra jogosultak egységes elvek alapján a teljes erkölcsi, politikai rehabilitáción túl megfelelő mértékű anyagi kárpótlásban részesüljenek.
A fentiekre tekintettel egyáltalán nem látom annak indokát, hogy a Kormány a képviselő úr által említett törvény módosítását kezdeményezze.
Ami a kérdésének a második felére vonatkozó okfejtést illeti, hogy milyen erkölcsi, politikai, anyagi garanciákat tud adni a Kormány a jóhiszemű vállalkozónak, úgy gondolom, válaszomban erre részletesen kitértem. Az Önök által elfogadott törvény s az ezt követően megalkotandó kárpótlási törvény lesz az, ami garanciákat, erkölcsi, politikai és anyagi garanciákat ad azoknak a személyeknek, akik az állami vagyonból az előprivatizációs törvény alapján egy gazdasági egységet megvásárolnak.
Kérem a fentiek – egyébként már nagyon sok helyen hangoztatott – szíves tudomásulvételét és a válaszom elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps.)
