DÉNES JÁNOS (MDF)
DÉNES JÁNOS (MDF)
DÉNES JÁNOS (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Eörsi Mátyás képviselőtársam utólag megmagyarázta a magyar csodát, de ezt a magyar csodát már előtte sokan magyarázták, mi pedig élveztük, és eljutottunk ide, ahol vagyunk.
Eörsi Mátyás képviselőtársam megítélésem és érzésem szerint nem ajánl mást, mint azt, hogy a kecskére bízzuk a káposztát. Tudniillik a vállalatok élére került emberek, tisztelet a nagyon szerény kivételnek, a kontraszelekció termékei, és erkölcsileg, ugyancsak tisztelet a kivételnek, kérem szépen, igencsak használhatatlanok, hogy ezt a folyamatot lebonyolítsák. Tekintettel arra, hogy megszokták, hogy mindig nyitva volt a zsebük, és nyitva volt a svájci bankszámlájuk is, magyarul: nem tárgyalóképesek, nem élvezik ennek a népnek a bizalmát ilyen szempontból.
A magyar nép 1990. március 25-én és április 8-án döntött úgy, ahogy döntött, és olyan körülmények között, amilyen körülmények között dönthetett. Ebben az esetben a felelősöket kijelölte. Kijelölte a jelenlegi koalíció, a kormányzó pártok esetében, amelyhez (kis taps az SZDSZ soraiban) – köszönöm az elismerő tapsot – feltétlenül kell és szükséges a tisztelt ellenzék – amely a győzelemre jutott magyar ellenzéknek a része – konstruktív hozzáállása.
Azonban ebben a kérdésben feltétlenül meggondolásra kell őket a valóság kényszerítse. Az a valóság, amikor egy vállalatvezető, miután már vezérigazgatóvá küzdötte föl magát,és tíz párhuzamos igazgatót kinevezett, és a vállalati tanácsokkal, amelyeket 1985-ben spekulatív módon az akkori hatalom létrehozott, az áltulajdon-formálás, az áltulajdonnak a jogi megkonstruálásához, odavezetett – lásd prémiumosztások, lásd speciális helyzetük –, hogy a tulajdonlás, tehát csak ők vannak a lehetőségek útjában, éppen ezért a magam részéről óva intem a magyar társadalmat és a magyar jogalkotást, hogy kecskére – mohó kecskére – bízza a káposztát. (Taps a jobb oldalon.)
