SOLT OTTILIA (SZDSZ)
SOLT OTTILIA (SZDSZ)
SOLT OTTILIA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizonyára némi meglepetést okozott, hogy ebben a kérdéskörben szót kértem, hiszen nyilvános szerepléseimben nem szoktam a gazdaság és a gazdasági jog tárgykörében megszólalni. Mentségemre szolgáljon azonban, hogy valamikor, ifjúkoromban, a †68-as gazdasági reform idején részt vettem egy hosszú szociológiai vizsgálatban, amely az új vállalati önállósággal élő vállalatvezetők, illetve vállalati menedzserréteg viselkedésével foglalkozott, és ott némi tapasztalatot gyűjtöttem a vállalatok centralizált és decentralizált működésére vonatkozóan.
E tapasztalatok alapján is szeretnék néhány érveléssel vitatkozni, ami itt előttem elhangzott, nevezetesen Dénes János képviselőtársammal, Palotás János képviselőtársammal és Szabó Iván képviselőtársammal.
Én azt hiszem, többnyire mindenki, aki ebben a teremben ül, egyetért abban: a legnagyobb katasztrófa, ami a magyar gazdaságot érhette, az az időszak volt, amikor államigazgatási döntések alapján államigazgatási működésben működött a magyar gazdaság. Ehhez képest az az időszak, amikor kétségtelenül nem a lehetséges gazdasági optimum formájában, de mégis bizonyos önállósággal működtek a magyar vállalatok, sokkal jobb volt, kedves Dénes János képviselőtársam. Igaza van, többé-kevésbé igaza van: rendkívül sok diszfunkcionális vonása van ennek a működési módnak. De ne feledkezzünk meg arról, hogy amennyit mi különbözünk a Szovjetuniótól vagy Romániától ezekben a napokban, amennyivel mi jobban élünk, az pontosan annak köszönhető, amennyire a magyar gazdaság a reform idején, a csikizett és csukizott reform során elszakadt attól a centralizált államigazgatási irányítási rendszertől, amelybe most vissza akarjuk rendezni a Vagyonügynökségen keresztül. A másik, amit el szeretnék mondani Palotás képviselőtársamnak: ön teljes joggal írta le, hogyan, milyen tulajdonosi jogokat visel egy valódi tulajdonos, tehát többé-kevésbé Kósa képviselőtársam tudományosan és alaposan elemezte, hogy miben különbözik az állam egy valódi tulajdonostól. Nem lehet az analógiát működtetni, hiszen az állam, a Vagyonügynökség nem a maga vagyonát kockáztatja, nem a maga kockázatára üzletel ezzel a vagyonnal, hanem mindannyiunk vagyonát működteti, ellentétben az Önével, amelyet az Ön menedzsere az Ön személyes kockázatára működtet. Joggal várja el, hogy ő jogalanyként ne viselkedhessék ezekben az ügyletekben.
Abból, amit elmondott, arra következtetek, hogy a Vagyonügynökséget ebből az érvrendszerből egy olyan keltetőállomásnak képzeli el, amelyben a magyar burzsoázia bizonyos védettségben fel tud növekedni. Ez nagyon örvendetes lenne, ha a magyar burzsoázia felnövekedne, megizmosodna és nagy súlyú gazdasági szereplővé válna, de azért nagyon nagy és megvitatandó kérdés, hogy az állami vagyon hasznosítása és további működtetése szempontjából az-e vajon az elsődleges szempont, hogy a magyar burzsoázia minél védettebb körülmények között keljen ki a tojásból, vagy az-e az elsődleges szempont, hogy a gazdaság szekere minél előbb meglóduljon és az egész népesség valamivel jobban éljen.
A harmadik érvelés, amivel kicsit vitatkoznék, Szabó Iván képviselőtársamé, aki elmondta, hogy nem a 30 tagú Vagyonügynökségnek kell mindezeket lebonyolítani, hiszen megbízhat külső vállalatokat, csoportokat, sőt magát a vállalatot is, hogy bonyolítsa le a saját átalakulását és privatizációját. Ez az én megítélésem szerint a vállalati gmk-knak egy sajátos formája, amikor a vállalat – külön felhatalmazás alapján –, mint a Vagyonügynökség gmk-ja működik, ugyanolyan protekcionista alapon, ahogy a vállalati gmk-k működtek, vagyis azok a középvezetői, vezetői és munkáscsoportok, amelyek politikailag vagy egyéb okból jól feküdtek a vállalati vezetőségnél, külön üzleteket köthettek a vállalaton belül és a vállalati feladatokat saját zsebre oszthatták meg. Nem tudom ez miért jobb, igazságosabb, mint ha világosan szabályozzuk: hogyan, milyen korlátok között üzletelhet saját magával egy vállalat, és aztán üzleteljen, mint ahogy a vgmk is vidáman megcsinálhatta volna racionális körülmények között ugyanazt a munkát piaci árért, ha ezt millió adminisztratív rendszabállyal nem akadályoztuk volna meg. Köszönöm szépen. (Taps.)
