FODOR ISTVÁN, DR.
FODOR ISTVÁN, DR.
FODOR ISTVÁN, DR. (független) Tisztelt Ház! Elnök Úr! Képviselőtársaim!
A kormányprogram vitájában elhangzott hozzászólások eddigi sorrendjének logikája szerint most ellenzéki csoportosulás véleményét kellene meghallgatniuk. A független képviselők valóban nem tagjai a most alakuló kormány-koalíciónak, mint ahogy várhatóan a későbbiek folyamán is – a többpárti parlamenti demokráciák szokásainak megfelelően – a kivételek közé kell sorolni azt a lehetőséget, hogy független képviselőt felkérjenek kormányzati tisztségek betöltésére. Mi a függetlenségünket mindezek tudatában vállaltuk. Függetlenek vagyunk, ami a parlamenti frakciókat illeti, de ez talán a legerősebb függő helyzet. Idézőjelbe téve mondom: csak választóinknak vagyunk felelősek. Ez arra kötelez minket, hogy erőnkhöz mérten tevőlegesen és alkotó módon részt vegyünk a Ház munkájában, akár közösen kialakított állásfoglalás, akár egyéni elképzelés alapján, akár a törvényhozói munkában vagy a Parlament más irányú tevékenységében, és akár a bizottságokban a plenáris üléseken vagy más fórumokon, más alkalmakkor.
Az egyes konkrét kérdésekben kialakított álláspontjainkat szavazataink majd tükrözni fogják: a dolgok természetéből adódóan olykor a kormány-koalícióval, olykor pedig az ellenzéki pártokkal fogunk azonosan szavazni. E tekintetben előzetesen nem is tudjuk és nem is kívánjuk elkötelezni magunkat egyik oldalra sem, de hozzáállásunkat, a parlament elé döntéshozatalra kerülő előterjesztések megközelítését illetően azt mondhatom – és ennek kinyilvánítására a csoport tagjai egyhangúlag felhatalmaztak –, nem áll érdekünkben politikai versenytársként fellépni a parlament egyetlen koalíciós vagy ellenzéki pártjával szemben sem. Ezzel a megközelítéssel olvastuk a nemzeti megújhodás programját, s a független képviselők csoportja nevében ebben a felfogásban teszem meg nagyon rövid észrevételeimet.
Tisztelt Országgyűlés! A "Nemzeti megújhodás programja" politikai szempontból kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes program. Célkitűzéseit illetően ötvözi a nemzet többsége által elfogadott értékeket, reálisan veszi számba a kormánykoalícióban lévő pártok által eddig megismerhetővé vált kiindulási helyzetet, valamint eszközrendszert, és a részleteket illetően hagyatkozik egy olyan felmérő és helyzetelemző munkára, amelyre a kormányzó pártoknak csak kormányzati pozícióból lesz lehetősége. Úgy gondolom, ez utóbbi ok folytán helyénvaló, hogy ma, a kormány bemutatásának időpontjában, Antall József kijelölt miniszterelnök kizárólag koncepciók, irányelvek előterjesztésére szorítkozik. Éppen ezért, mert csupán irányelvekről van szó, túlzottan elméleti értékű volna a program egyes téziseivel érdemben vitába szállni, vagy azokkal szemben kifogásokat emelni.
Kifogásolható lenne elvi alapon, hogy a program párhuzamosan gondolkodik a gazdaság stabilitását és a társadalom fejlődését megalapozó célokról – nem állítja szembe ezeket egymással. Ez társadalompolitikai, lélektani szempontból megnyugtató, ugyanakkor szakmai szempontból vitatható, mert a politika, a gazdaságpolitika olyan térségben kénytelen mozogni, ahol a különböző célok – gazdasági megélénkülés, szociális biztonság, infláció, munkanélküliség – egymással ellentétes irányban hatnak.
A politikai döntés tudománya abban rejlik – és ezt az anyag készítői érezhetően tudják –, hogy felismerve a társadalom reális érdekviszonyait, meghatározza az ellentétes célok azon kompromisszumos halmazát, amely mellett a politikai stabilitás létrehozható, illetve fenntartható. Ez a program egyidejűleg ígéri meg a gazdaság megélénkülését, és a szociális biztonság erősödését. Ez a szociális piacgazdaság lényege, amely – ma már úgy tűnik – a gazdaságilag stabilabb, a szociális ellátási rendszerüket illetően fejlettebb országokban működőképes, és úgy gondoljuk, hogy a távlatokat tekintve számunkra is elfogadható.
Vitatkozni lehetne – még mindig elvi alapon – azokkal az elképzelésekkel, amelyek az infláció belátható időn – három éven belüli – letörését helyezik kilátásba, olyan intézkedések egyidejű meghozatala mellett, amelyek az inflációt gerjesztik.
Vitatkozni lehetne – akár praktikus érvek felsorakoztatásával – azokkal, a költségvetés számára többletterhet jelentő kiadásokkal, amelyeknek forrását ugyancsak nem jelölik meg az irányelvek.
A program legfontosabb értékének azt tekintjük; egyértelműen érzékelteti velünk – és ezzel vita nélkül egyet is értünk –, hogy a közelgő hónapokban és a gazdasági rendszerváltás éveiben a legnehezebben megoldható feszültségeket olyan intézkedések fogják kiváltani, amelyek egyik oldalról éppen az átalakítás érdekében szükségesek, a másik oldalról a társadalom jelentős részének, és különösen a rosszabb helyzetben lévőknek a szociális biztonságát veszélyezteti.
Kedves Képviselőtársaim! Az április 8-a óta eltelt események azt mutatják, hogy a kormányozhatóság a társadalmi-gazdasági stabilitás a már megtörtént politikai rendszerváltás alapján a gazdasági rendszerváltás végrehajtása kompromisszum-készséget követel meg az ország hatalmi tényezőitől.
A jó kompromisszumok feltétele az egymástól eltérő véleményen álló felek konstruktivitása, és örvendetes, hogy ez a feltétel, legalábbis a nyilatkozatok alapján, adottnak látszik.
Mi most miniszterelnököt készülünk választani, amihez bizalom kell. Mi független képviselők ezt a bizalmat megszavazzuk, és a kormányprogram alapirányait tartalmazó koncepciót nem vitatjuk. De tekintsék természetesnek, hogy végleges álláspontunkat a konkrét részletek kidolgozásának menetében alakítjuk majd ki.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
