CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A földtörvénnyel kapcsolatos módosítás tegnapi vitájában elhangzott olyan vélemény, hogy a földkérés kapcsán és ehhez egy kicsit kapcsolódva tulajdonképpen kicsit előtérbe nyomultak az egyházaknak a tulajdonjogi problémái és mintha kivételezett helyen szerepelnének a nemrég megalakult új magyar Parlament munkájában.
Az érvelések igen tetszetősek és elgondolkoztatók voltak. Való igaz ugyanis, hogy nemcsak a magyar parasztság a kárvallottja az elmúlt 40 évnek, hanem tulajdonképpen mindannyian azok vagyunk, és ebből a körből senkit nem lehet kizárni. Ugyanakkor az a körülmény, hogy általában így az egyházakkal kapcsolatban egyre több kérdés felmerül, elgondolkoztató, mert egyesekben azt a gondolatot sugallja, hogy hátha ez már egy rossz értelemben vett keresztény kurzus keletkezésének az előjele. Ennek ellenére én azt mondom, hogy ez a kialakult helyzet, tehát hogy a földdel és az egyházakkal kicsit többet foglalkozunk, egy alapvető emberi szükségletre vezethető vissza, ez pedig a táplálkozás szükséglete. Kenyérrel élünk, de nemcsak kenyérrel él az ember és ez a lelki és szellemi táplálék, amely mindenképpen nagyon szükséges. Nekem eszembe jutott Sztálinnak az a megjegyzése, hogy vajon hány hadosztállyal rendelkezik a pápa. A pápának olyan hadosztályai valóban nem voltak, amilyenekre Sztálin gondolt, de mégis voltak hadosztályai, és ezek a hadosztályok valamiképpen mégiscsak legyőzték ezt a fajta, kollektivitáson alapuló diktatúrát. És ennek utolsó nagy fegyvertéteménye volt a közelünkben fennálló utolsó, legerősebb diktatúra megdöntése, amely tulajdonképpen kifejezetten a szellem oldaláról indult el, és ennek a képviselőjét tegnap itt az emelvényről Tőkés László személyében hallhattuk.
A parasztsággal kapcsolatban megjegyezném, hogy a 40 éves kommunista hatalomnak tulajdonképpen az egyik legnagyobb ellenfele volt, és nem véletlenül 56 bukása után az 57-es időkben az erőszakos kollektivizálás volt az egyik legfontosabb programpont.
Mindezek ellenére az én véleményem szerint ennek a két kérdésnek a kicsit előtérbe tolulása egyáltalán nem jelenti azt, hogy valamiféle privilégium lenne itt születőben.
Visszatérek alapgondolatomra: két alapvető emberi szükséglet van, a kenyér és az ezzel majdnem egyenértékű, ebből levezethető, sőt ezt meg is haladó szellemi táplálék. Akkor, amikor a kisgazdák a földért, a parasztságért harcolnak, tulajdonképpen minden ember szükségletéért harcolnak. (Taps.) Ugyanez vonatkozik a hagyományos egyházak tevékenységére is, mert akkor, amikor a szellemet kiemeljük, soha ne feledjük el, hogy a szellemnek a hagyományos alapokon álló legfőbb letéteményesei az egyházak.
Konkrétan a földtörvény módosítási javaslatához ezeknek az alapján, amiket eddig elmondottam, azt a megjegyzést szeretném fűzni, hogy itt ezekben szó sincs valamiféle prejudíciumról, hiszen mindössze arról van szó, hogy két igen káros és kóros jelenséget kellene gyorsan megállítani. És ennek a megállítása még nem jelenti azt, hogy amennyiben a Parlament ezeket a javaslatokat elfogadja, akkor itt már megszületik valamiféle olyan ítélet és helyzet, amely visszahozhatatlan és megelőzi azt a bizonyos kormánykoncepciót, amelyet többen hiányoltak, hogy még nem jelent meg. Tehát nem ennek a megelőzéséről van szó, nem ennek a már most törvénybe iktatásáról, hanem kizárólag arról, hogy megakadályozzunk olyan káros folyamatokat, amelyek a tegnapi hasonlatok szerint esetleg már valóban lehetetlenné tennék később az érdemi tárgyalást. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
A Valerio Zanone vezette olasz parlamenti küldöttség köszöntése
