OLÁH SÁNDOR (FKgP)
OLÁH SÁNDOR (FKgP)
OLÁH SÁNDOR (FKgP) Köszönöm a szót Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Szabad legyen az Országgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy ez a határozattervezet, amit mi olyan gyors tempóban elfogadni tervezünk, ez jelentős társadalmi és politikai kérdéseket érint. Nem kellően tiszta a határozattervezet bevezető része. Nem a Vagyonügynökség hatáskörébe vont vagy tartozó tulajdon rendezésével foglalkozik ez a határozati javaslat és melléklete, hanem összemossa az állam kezelésében vagy tulajdonában lévő különböző természetű vagyonrészeket.
A tulajdonrendezés össztársadalmi érdekű, korszakos feladat. Ha most hibásan határozunk – ezt nem lehet évente módosítani és javítani. Ezt egy korszakváltás vagy egy forradalom tudja valamikor, majd évtizedek múlva, a most kialakuló tulajdonviszonyokat megváltoztatni. Tehát nagyon kérem az előterjesztő miniszter urat és az Országgyűlést, ne siessük el ebben a kérdésben és ebben a formában az előterjesztésben a határozathozatalt azért, mert ezzel a most folyó viták elé újabb akadályt gördítenénk, hogy társadalmi megelégedésre rendezzünk tulajdonlási kérdéseket ahelyett, hogy akadályokat görgetnénk el a nemzeti egyetértés és megértés útjából.
Egy kicsit második alkotmánybírósági állásfoglalás-szerepet kaphat ez az Országgyűlési határozat, mert ebben olyan félmondatok szerepelnek, amik később, egyéb törvények megtárgyalásánál már hivatkozási alapul szolgálnak. Péládul mik?
Például az a mondat, amelyik a határozat első oldalán egyértelműen kimondja, a tulajdonváltásnak a privatizáció és nem privatizáció eredményeként kell megvalósulnia. Ha erre mi határozatot hozunk, akkor ezzel a határozattal bekorlátoztuk önmagunkat minden későbbi jogalkotásnál, vagy legalábbis erkölcsileg, politikailag elkötelezzük magunkat.
Egy másik. Ez a bizonyos: van-e diszkrimináció ebben az elképzelésben vagy sem. Kulin képviselőtársam fölvet egy aggályt ugye, hogy a privatizáció során kulturális értékeket vagy érdekeket szolgáló ingatlanok, állami vagyonok értékesítésénél vajon a kultúra képviselete, vagy az oly sokszor jelentkező kufár-szellem lesz az erősebb. Hát kérem szépen, a diszkriminatív intézkedésekre már vannak példák. Az alkotmánybírósági határozat után most már a Kormány állást foglalt az egyházi ingatlanok fokozatos visszajuttatása kérdésében. Félreértés ne essék, ezzel a kormányállásfoglalással mi, kisgazdapártiak teljes mértékben egyetértünk. De ha egyházi intézmények esetében ilyen megértő a Kormány, miért nem lehet ugyanilyen megértő egyéb volt közösségi épületek, ingatlanok esetében? Gazdakörök, olvasókörök, iparegyletek, kereskedő egyesületek volt objektumaival és ingatlanaival szemben. Ahol ugyanúgy vagy a művelődést vagy társadalmi fejlődést szolgáló tevékenységet folytattak, mint egyes egyházi intézményekben.
Tovább folytatnám azokat az ebben az országgyűlési határozattervezetben levő állásfoglalásokat, amelyek számomra nem elfogadhatóak. A melléklete, amelyikkel együtt érvényes, annak második oldala, a kárpótlási törvény hatálya alá eső állami vagyon várható mértékét sorolja föl, egy olyan törvényről beszél, amelynek napirendre tűzéséről határoztunk ugyan, de itt még a tárgyalását nem kezdtük meg. És ebben van egy ilyen kimutatás, hogy 15 hold alatti, 12-14 aranykorona értékű föld kárpótlással történő megváltása, 20-25 milliárd forint érték. Mi ez a 15 hold alatti minősítés? Mit fejez ez ki? Ki tudja, hogy mit jelent ez? Nem értem. Van már valami, a Parlamenten kívüli elhatározás, megállapodás, amelyik mondjuk a kárpótlás mértékét 15 holdban maximálja? Mert ha nincs ilyen megállapodás, én el tudok képzelni kategorizálást, hogy 15 hold alatt, 15-től 50-ig, 50-től 100-ig és a többi, de itt csak egy kategóriát említ ez a melléklet. Lehet, hogy ez egy árulkodó elszólás?
Kérdések vannak bennem, amik után azt kell mondjam, hogy ebben a formájában nem elfogadható részemről és részünkről ez a határozat. Le kell tisztítani ezt a határozatot – amelyhez nagyon fontos érdek fűződik, és amire nagy szükség van – mindattól, ami félreértésekre adhat okot.
Tulajdonképpen mit céloz ez a határozat? Azt, hogy a semmiképp sem reprivatizálható állami vagyon minél gyorsabb privatizációja történjen meg, nemzetgazdasági érdekből, és ezt teljes mértékben támogatjuk. Annyira támogatjuk, hogy Bossányi Katalin aggályaival egyetértek. Az ütemezést túl lassúnak tartom. Látszik, hogy a Vagyonügynökség előterjesztése. Egy olyan hivatalé, amelyiknek nem az az érdeke, hogy a privatizálás gyorsan menjen végbe, hanem minél tovább tartson, hiszen 5-8-10 éves nyilatkozatokat hallunk a Vagyonügynökség vezetői részéről. Az ő érdekük, a hivatalnok érdeke, hogy ez minél tovább tartson. Az ország érdeke, hogy ez minél gyorsabban menjen végbe.
Tehát egyetértünk azzal, ami ennek az irányelvnek igazi szándéka, de nagyon kérjük, tisztítsuk le ezt a félreértésekre okot adó bevezetőtől, mellékletrészektől, és akkor valóban azt a célt szolgálja, amit a miniszter úr expozéjában is megfogalmazott. Köszönöm a türelmüket.
