ANNUS JÓZSEF (MSZP)

Full text search

ANNUS JÓZSEF (MSZP)
ANNUS JÓZSEF (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitához illően olyan parányi részlettel szeretnék foglalkozni, amely – hogy némiképp abszurd módon fogalmazzak – szabad szemmel nem is nagyon látható a költségvetési tervezetben. Ez pedig kultúránk egyik tartóoszlopának, az irodalomnak, tágabban értelmezve az immár 550 éves nyomtatott magyar könyvnek, líraibban fogalmazva az ólomba öntött gondolatnak a jövője. Erről szeretnék néhány gyalogjáró szót ejteni, tényleg csak a részletről, hiszen az általános vitában többen emlegették már a kulturális támogatásnak a gondjait. Éppen Kósa Ferenc képviselőtársam volt az, aki beszámolt azokról a naiv találgatásokról, amelyek szerint az a 440 millió forint, amely kulturális mecenatúra címén szerepel a költségvetésben, olyan összeg, amelyről mindenki azt hiszi, hogy az övé. A színháziak is, a filmesek is, az írók is, a képzőművészek is. No, én azt mondom, nem kell kapkodni, ez valószínűleg mindannyiunké. De a dolog még ennél is szomorúbb, hiszen úgyszólván senkié, miután ez új támogatásként nem létezik. Erre a költségvetés indoklása ad magyarázatot, idézem: ez az összeg az idei adókedvezmények megvonása miatt vállalati pozícióromlás ellentételezéseként szerepel a tárcánál. Semmi baj, mondhatnánk, hiszen a Kormányhoz csoportosított pénzek között is találunk 256 milliót, ez az úgynevezett Kulturális Alap, amely – ismét idézek – általában a kulturális járulékot jelenti, amelyet a különböző kulturális jellegű termékek és szolgáltatások előállítása, illetve értékesítése után kell a gyártóknak és forgalmazóknak befizetniük.
Mire jut ebből a 256 millióból? Mert ez aztán már igazán a miénk, a kultúráé. Megvan a magyarázat, a II/3-as kötet 54. oldalán: az alap célja a színpad-, zene- és táncművészet, a közösségi művelődés, a szórakoztatás, a filmgyártás, -forgalmazás, a könyv- és lapkiadás, a közgyűjteményi, művészetoktatási feladatok megoldása és értékesebb hangszerek vásárlása stb. Gondolom, hogy ami ezek után a 256 millióból megmarad, azon nem fogunk összeveszni, miután ez takarékosan számítva nagyjából három játékfilm ára.
De térjünk vissza a magyar könyv ügyéhez, tudniillik erről akartam beszélni. Én nem akarom dramatizálni a helyzetet, önök saját szemükkel győződhetnek meg róla, nem kell most már az aluljárókban szétnézni, elég, ha a korábban a kultúra kápolnájaként tisztelt könyvesboltokat nézzük végig, már oda is beszüremkedett a kulturális szemét. Nem akarok kiáltozni, hogy kizárólagosságot követeljek a minőségi kultúrának, de talán föl kell emelnünk a hangunkat, ha nem is kiáltanunk kell, ha eszünkbe jut, hogy itt jövőre senki nem fogja már kiadni Babitsot és Jókait, Illyés Gyulát és Kosztolányit, mert hogy az nem üzlet. A magyar könyv végveszélybe kerül, hogyha nem kap erős támogatást.
Miféle támogatásra gondolok? Képviselőcsoportunk több tagja 1187-es számon jegyezve adott be egy módosító javaslatot, amely arra keres megoldást, lehetne-e a kultúra számára mégis valamiféle pénzeket összeszerezni. Itt egy nagyon csinos összeget találok, több más megtakarítás mellett, 373 millió forintot. Azt hiszem, ez olyan, amellyel a magyar minőségi könyv- és folyóiratkiadást megmenthetnénk.
Miként lenne ez lehetséges? Az én ajánlatom az, hogy most, amíg még nem késő, nagyjából három nagyobb kiadónkat úgynevezett nemzeti kiadóként kellene kezelni. Egyik, amely klasszikusaink kiadója, a másik, amely a jelenkori magyar irodalmat próbálja életben tartani, a harmadik pedig, amelyik a világhírű magyar gyermek- és ifjúsági irodalomnak próbál segítséget nyújtani. Ha ezeket alkalmassá tesszük ezekre az értékmentő feladatokra, bizonyosan jó úton járunk. Még ma, bár inogva, léteznek ezek a szellemi műhelyek, de nagyon nehezen állnak a lábukon, néhány hét alatt összeomolhatnak. Ezeknek a műhelyeknek olyan szerkesztői vannak, olyan literátorok, akik a nehéz időben is mindenkor a minőségért harcoltak, érdemesek a támogatásra.
Csak zárójelben jegyzem meg, bár egyáltalán nem mellékesen, hogy a határokon túli magyar kiadók sorsa is éppen a közös kiadások révén igen szorosan kötődik ezekhez a kiadókhoz. Ha nem tudjuk őket megsegíteni, sorra lehetetlenülnek el, előbb a kárpátaljai és csehszlovákiai, később a többi hasonló műhelyek is.
Kerülni szeretnék én itt minden hamis összehasonlítást. Nagy figyelemmel hallgattam az általános vitában Kulin Ferenc barátom, a kiváló irodalomtörténész és író fejtegetéseit és a javaslatát, hogy a Magyar Televízió költségvetését további ötmilliárddal meg kellene segíteni. Nagyon szép pénz, kell az ott bizonyosan, de én azt hiszem, hogy nem az lenne a nemzeti tragédia, ha – mondjuk – a televízió műsorát egy fél órával csökkenteni kellene. Az lenne inkább a nagyon nagy nyereség, hogyha a magyar könyvkiadást ennek az emlegetett összegnek az egytizenketted részével meg tudnánk nyerni, meg tudnánk menteni. Tudniillik én nagyon tisztelem a képi kultúra kiváló képviselőit, Ráday Mihály urat is, de azt bizonyosan ők is elismerik, hogy valódi élményt és igazi, rendszerezett műveltséget nem a varázsdobozból szereznek a felnövekvő nemzedékek, hanem csak könyvekből. De mondhatnánk Gárdonyival is, a könyvre adott pénz látszólag kidobott pénz, mint a vetőmag. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi