SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! A 883-as törvényjavaslathoz kívánok hozzászólni, amelyet megelőzött az ez évi törvénymódosítás, amelyik július 13-án jelent meg és a 831-es indítvány is, amelyet először a december 20-i szövegpontosítás és másodszor a december 27-i újabb kormányzati módosítás követett.
Változó világunk gyorsan változó elképzeléseihez a következő módosító indítványokkal kapcsolatos álláspontunkat fejtem ki – a 941-es, az 1070-es, az 1190-es, az 1337-es és az 1345-ös indítványhoz.
A Lotz Károly által elmondottak miatt a beszédem rövidebb lesz, hiszen annak jó néhány tételével egyetértek. Az alapkérdés az 1988. X. törvény szerint a nyereségadó-alap utáni 4,5%-os vállalati befizetés. Ha ez az adó jellegű pénzösszeg adó formáját öltené, akkor a költségvetésben van helye, ha viszont egy konkrét célra – jelen esetben műszaki fejlesztésre – van elkülönítve, nem fogadható el az a tendencia, hogy folyamatosan kiürítik a kötelező jellegű vállalati befizetésből képzett alapot. Van-e így értelme egyáltalán fenntartani ezt az alapot?
Miután azonban az OTKA-ra és a Felsőoktatási Fejlesztési Alapra a költségvetés nem vagy csak részben, és csekély összeget utal ki, ezért a törvényjavaslatnak ezen céljával egyet tudunk érteni, s az ilyen módosító indítványokat támogatjuk.
De mi támogatjuk azt a célt, amelyet a törvénymódosítás megtett, az OTKA és az FFA részére való átcsoportosítást. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy az OTKA átmeneti finanszírozása az alapból nem oldja meg a kutatásfinanszírozás problémáját, hiszen ez az elmúlt években – 1969 óta – stagnált, reálértékben csökkent.
Az OTKA a kezdeti időben azzal a céllal, szándékkal indult, hogy kutatási célokat támogat, és céltámogatás formájában ehelyett sok esetben, ismerve a kutatás anyagi ellátottságát, helyesebben ellátatlanságát gyakran az intézmények fenntartására ment el. Ezen probléma ismerete – melyet Mádl miniszter úr is nagyon jól ismer – pedig felveti a támogatási rendszer teljes átalakításának kérdését és az ezzel kapcsolatos szervezeti kérdéseket a K+F célra, a technológiapolitika és a tudománypolitika együtt vagy külön kezelésének kérdését és sorolhatnám a többit is.
Ami a Felsőoktatás Fejlesztési Alapot illeti, ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az a költségvetésben egy 500 milliós tétellel szerepel, amely a világbanki dollártámogatás forintkiegészítése céljából született meg. Amennyiben a művelődési kormányzat nem keverné össze a nemzetközi programokat, abban az esetben a novemberben feltett kérdésemre a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma is helyes választ tudott volna adni.
Mindezek fényében az ilyen irányú indítványokat – sem Pál László, sem Kálmán Attila módosító indítványát – nem tudjuk támogatni, annak indoklásával azonban messzemenőkig egyet tudunk érteni.
Bennünket a KMŰFA rövid ezévi tündöklése csak arról tudott meggyőzni, hogy nincs kormányzati akarat ezzel kapcsolatban. Mivel az indoklás is arra hivatkozik, hogy nincs elegendő költségvetési támogatása az OTKA-nak és az FFA-nak, ebbe az is beleértendő – ezt remélem –, hogy az előterjesztő mindkettőt költségvetési forrásból kívánta volna fenntartani. Ez utóbbi lenne elfogadható számunkra, ennek fényében fogadom el Lotz Károly érveit is természetesen.
Meg kell jegyeznem azt, hogy mennyire tartja fontosnak a Kormány a technológiapolitikát, az nem attól függ, hogy hányszor hivatkozik rá, és nem is attól, hogy tárca nélküli minisztert nevez ki, hanem attól, hogy mennyit költ rá. Az pedig, hogy folyamatosan elvonja a Kormány a KMŰFA-ból befolyó összeget, azt mutatja, hogy az alapot költségvetési kofferként kezeli. Erre bizonyíték a legújabb kormányzati módosító indítvány, amely 1,3 milliárd forintot kíván átcsoportosítani a költségvetés számára.
Végül a hatpárti egyeztető tárgyalásról szeretnék néhány dolgot mondani. Számunkra itt az volt az elsődleges szempont, hogy a pályázati renszer működéséért legyen felelős.
Most, hogy az OMFB elnöke a Kormány tagja lett – és nem kívánunk beleszólni, s nem is áll módunkban, hogy ki lesz az az illetékes, aki beszámol a parlamenti bizottságok előtt – szeretném megjegyezni azt, attól tartok, ha az OMFB elnöke egyre magasabb közjogi méltóságba emelkedik, akkor lassan már egy petákot nem fog a Kormány költeni a műszaki fejlesztésre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a FIDESZ részéről.)
